Szerintetek ez kihasználás, ha emiatt is szeretnék párkapcsolatot?

Magányosnak érzem magam és nem nagyon van olyan ember a környezetemben, akivel igazán szoros és őszinte kapcsolat lenne közöttünk. Így elég unalmasak a mindennapok, nem tudok úgy igazán őszintén és jólesően beszélgetni senkivel sem, nem kapok támogatást sem senkitől és azt se igazán érzem, hogy bárkinek is fontos lennék vagy bárki is kedvelne, szeretne. Olyan "elvagyok és ennyi", "pörögnek a napok" érzés. Hiányzik az, hogy legyen valami értelme az életemnek, hiányoznak az érzelmek, hiányzik a törődés és a gondoskodás, hiányzik a támogatás, hiányoznak a programok, a kikapcsolódás, a jó beszélgetések stb., stb. Már voltam pszichológusnál is, aki szintén azt mondta, hogy szerinte semmi bajom sincsen és minden megoldódna, ha lenne egy jó társaságom. Nincsen. Szóval szeretném, ha lenne és erre leginkább a párkapcsolat lenne a legjobb megoldás. A családommal szerintem soha nem lesz jobb a kapcsolatom, ha a fejemre állok sem. A barátaimmal inkább azt érzem, hogy inkább egyre inkább fellazul a kapocs és eltávolodunk egymástól, ahogyan mindenki éli az életét (tanulás, munka, család, barát stb.). Új barátokat pedig nagyon nehéz szerezni (nekem eddig nem sikerült), legalábbis olyat, ami tényleg normális barátság és nem csak érdek vagy felszínes kapcsolat. Ha lenne egy párom, akkor szerintem jobban érezném magamat, viszont azt sem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy ez egy teljesen önző hozzáállás és csak ki akarok használni valakit, mert nem. 21/L