Ettől lehetünk még barátok?

Én is hasonló helyzetben voltam, csak a fiú oldalon. Úgy kezdődött, hogy amint megláttam nagyon megtetszett. Mivel barátja volt úgy gondoltam nem én leszek az aki megpróbál kettőjük közé állni, így elkezdtem vele barátkozni. Telt az idő, egyre jobb lett a "barátság" köztünk, részemről pedig kezdtem nagyon beleszeretni. El jutottunk odáig, hogy már mindent megbeszéltünk (legalábbis ő... Én az érzéseimet féltem kimondani, nehogy elveszitsem). Nem volt felhőtlen a kapcsolata a barátjával, sokat panaszkodott, hogy nem törődik vele és hogy én vagyok az akire mindig számíthat.

Nem sokára elmondta, hogy szünetet tart a kapcsolatába, mert nem tudja hogyan tovább. Úgy gondoltam, hogy eljőtt az én időm, most vagy soha. "Sikerrel" is jártam, az elkövetkező három hétben sokat voltunk együtt, történtek dolgok. Három hét után üzenetben rám írt, hogy visszamegy az exéhez és hogy úgy néz rám mint egy testvérre és ígérjem meg, hogy nem tűnök el az életéből. Néhány hétig sikerült is, de nekem ő már több volt mint barát. Miután szép lassan eltűntem az életéből megkaptam, hogy reméli senki nem fog úgy kihasználni engem, mint én őt, hogy csak a szexről szólt a részemről.

Hogy ebből mi a tanulság? Játszatok tiszta lappal az elejétől. Beszélj a sráccal őszintén, hogy mióta tart ez nála. Ha régóta és tényleg nem látsz közös jövőt, akkor szerintem "engedd" el, mert inkább most szenvedjen egy kicsit, mint amikor lesz valakid és ő végig "kell nézze"