Tenyleg csak az a fontos hogy szeressen?

18 eves lany vagyok, 2 eve vagyok egyutt a baratommal. A parom mindent megad nekem amit csak mas nok kivanhatnanak es amikert sokan epekednek, nagyon jo ember, joszivu, huseges, szeret es a tenyeren hordoz, tenyleg egy tokeletes kapcsolatot tud nekem biztositani.

Ezert is nagyon szegyellem magam amiert megsem tudok ezzel megelegedni. Szeretem ot, de olykor felmerul bennem a vagy masok irant es a kivancsisag is egyben., szivesen elnek egy kicsit olyan eletet mint elotte, amikor ismerkedtem mas ferfiakkal, csupa izgalom volt az eletem. Tudom hogy a kapcsolatunk nehezsegeirol csak en tehetek, mert en vagyok az orokos maximalista, masok boldogan “beernek” vele, es tudom talan jobb helye lenne mas mellett, legyszi ilyen valaszokat ne irjatok, mert igy is nagyon sokat ragodok ezen.

A legjobb baratnos szingli es annak ellenere hogy egy elkepesztoen ertelmes, aranyos, gyonyoru csaj megis olyan bunko es abnormalis ferfiakat fog ki, hogy az hihetetlen, mar o is kezdi eselytelennek latni hogy talaljon egy olyan ferfit akire vagyik, nos en pedig meg talan nala is valogatosabb vagyok es egyedul nagyon nem szeretnek maradni.

Illetve mindenki azt sulykolja belem hogy mennyire csak az a fontos hogy szeressen a ferfi es jo ember legyen, semmi mas! Es ez persze igy van, minden ilyen es hasonlo jo tulajdonsag meg is van a paromban, de nem ertem hogy akkor en megis miert nem tudom ezzel beerni es ezt elfogadni es csak szeretni a paromat ahogy erdemli? Egyszeruen nem tudom hogyan fordithatnam meg a gondolkodasomat, es hogy miert erzem ezt, mikor nem lenne meg egy lany a foldon aki egy ilyen tokeletes ferfi mellett ilyet erez:(