Vonzódok hozzá, pedig gyűlölöm?

Külön cégcsoportban, de mégis egy helyen dolgozunk. Amikor közös projektbe kezdtünk, felfigyeltem rá, de mivel nem lépett, ezért lezártam magamban a dolgot. Eltelt egy év, őt áthelyezték, így nem beszéltünk már olyan gyakran, és sokszor köszönés nélkül elment mellettem, vagy ha odajött hozzám (pl. tüzet kérni), akkor is azonnal távozott.

Tavaly év végén, a nagy céges buli alkalmával összetalálkoztunk, beszélgetni kezdtünk. Nem azért mentem oda, hogy történjen valami, csak azért, hogy érdeklődjek, hogy van. Feltűnően kedves volt, de mivel én nem gondoltam bele többet, nem foglalkoztam a dologgal. Annál inkább kolléganőm/barátnőm, aki feltette magában, hogy összehoz vele, és persze jöttek a finomnak nem mondható utalgatások felé, hogy mennyire összeillünk, stb., stb.

Persze, a fülembe jutott, mi történt, és láttam is, hogy nem csak velem flörtölt, így amikor felkért táncolni, egyszerűen lepattintottam. Nem voltam bunkó, de elég erőteljesen a tudtára adtam, hogy itt, most nem lesz semmi. Egy elég rossz kapcsolaton vagyok túl, amiből épülőfélben vagyok, így önvédelmi reakció volt, tudatosan távol tartom magam az ilyen férfiaktól. És igazából minden férfitől. 

Ezután megsértődött, és otthagyott. Mondtam barátnőmnek, hogy ha már így intézted, akkor menj, és mond meg neki, amit te is tudsz, hogy miért nem akarok senkitől, semmit. Beszélt vele, és bár látszólag megértette, mi zajlik bennem, az este folyamán még többször próbálkozott. Mint kiderült azért, mert amikor ő nekem bejött, akkor már én is neki, viszont nem zárta le a kapcsolatát, ezért nem akart lépni. Egy éve volt rá amúgy, de ahogy fent is írtam, keresztülnézett rajtam, így nem igazán tudtam volna észrevenni, hogy kellek neki...Bocsánatot kértem egyébként én is (a táncos afférért), elmondtam, hogy nem ellene irányult az elutasítás, mindenkivel így viselkedek most. Ezután egyébként nagyon jót beszélgettünk, de ez mindaddig tartott, amíg nem megint ránk terelődött a téma, és el nem kezdett sértegetni, ill. olyan vádakkal illetni azért, mert elutasítottam, hogy azt hittem, ott helyben elsírom magam (nem volt bunkó, viszont igazságtalan, és végig sem hallgatott). És mindezt csak tetézte,, hogy meg akart csókolni. Elhúzódtam, erre minden jót kívánt, és ott hagyott. Haza is ment, de később kaptam tőle egy üzenetet, hogy reméli lesz alkalmunk ismerkedni. 

Ezen annyira lesokkolódtam, hogy legalább 3 nap kellett, mire összeszedtem a gondolataimat, és megírtam neki a magamét, minden vádjára reagálva. Sajnos ilyen vagyok, nem tudom egyszerűen letojni a dolgokat, akkor sem, ha alig ismerem a másikat. Egyébként a reakciója erre is csak annyi volt, hogy minden jót kíván, utána körülbelül egy hónap múlva beszéltünk ismét, akkor egészen addig kitartott a kedvessége, amíg nem 30 percet várattam a válasszal (el sem olvastam, mert takarítottam), mikor megint bepöccent. Persze megint jött a válogatós vagyok, nyers vagyok szöveg, de én így kedvellek "duma". 

Irtózok tőle, és mégis vonzódok hozzá. Ami nem normális. Nem a külseje vonz, hanem valamiért ő maga. Próbálom teljesen kizárni a gondolatát a fejemből, mert vele egyszerűen nem tudnék együtt létezni. Nem értem, miért vannak bennem ilyen érzések, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Próbálom magam lekötni, de alig várom, hogy ha áttelefonálok hozzájuk, ő vegye fel. Mi a f*ne történik velem?