Ha a szuleid betegek lennenek es te apolnad, de a parod azt kerne, hogy add oket idosek otthonaba, mert igy nem marad eleg ido a kapcsolatotokra mit tennel?

Átbeszélném a dolgot szülőkkel, párommal, mert lehet hogy a szülőknek is rossz ez így, hogy a gyerekeikre szorulnak.

Én biztos hogy önként bevonulnék egy ilyen intézménybe, nem mindegy hogy ellátnak, teljes felügyeletet kapok, huszonnégyórás orvosi ügyelettel, mintsem a véletlenre bízzam magam, hogy hol esek el, aztán nézegethetek ha napi egyszer felémnéz a gyerekem.

Neki is van élete, nem azért neveltem, hogy engem pelenkázzon, nem vagyon önző!

És miért ne szólhatna bele a párom, nyilván van egy javaslata, nem feltétlenül rossz, azt meg nem is értem milyen vadbarom aki itt durván bántalmazná a párját emiatt. Szerintem az nem kapcsolat, dobnám is ki az ilyet de azonnal, hogy egy teljesen normális hétköznapi kérdést nem lehet vele megbeszélni, ami mindannyiunkat érint.

Emlékszem, egy ismerősöm, akit örökbe fogadtak, az gondozta az anyukáját otthon és elkezdett fenyegetőzni a férj, hogy ha nem adja be otthonba, beadja a válókeresetet. Amikor már pelenkázni kellett, engedett a dolognak, de a faxi így is elvált egy fiatalabb phina miatt. Máig iszik is a nő, mint az állat, mert nem tudta feldolgozni a válást.

Én mondanám a páromnak, ha már így fenyegetőzik, akkor fizessen nekik ápolónőt, aki kijár hozzájuk, ha szerinte elveszi kettőnk elől az időt. Ha meg ennyire se képes, akkor meg egy önző dög, akiért nem kár, ha eltűnik az életedből.

Ha te tolókocsiba kerülnél otthonba adna?

Férjem szüleit én ápoltam,emberségesen mentek el,anyósom kezét utolsó percig fogtam mert félt....Nem is gondoltam arra,hogy nincs normális életünk...-Beleéreztem a helyzetükbe saját magam.