Ha a szuleid betegek lennenek es te apolnad, de a parod azt kerne, hogy add oket idosek otthonaba, mert igy nem marad eleg ido a kapcsolatotokra mit tennel?

Kompromisszum!!

Amíg nem muszáj ne add őket otthonba.,.

De a saját párod a saját életed is fontos, nemcsak a szüleidnek élsz és áldozod rájuk a fiatal életed amit a paroddal kellene boldogan élni

Esetleg egy szakképzett ápoló felfogadása jo ötlet lenne.

Sokszor a hozzátartozó nem is tudja Olyna jól ellátni mint egy képzett.

Meg fontos ,hogy a szulok Mwnnyire vannak rossz állapotban és ehhez mérten.

Nekem nagyim elvárta Volna hogy mindennap munka után ott üljek ...

Ha kerdeztem mit csináljak mosogassak el takarítsak főzzek valamit ??

Jah azt nem hanem beszelgessunk ... a falusi pletykák hallgatása azért nem olyan fontos ám.

Nagyon elgondolkodtato kerdes, egyszer beszeltem hasonlorol a szuleimmel. Azt kell tudni hogy en kb 900 kmre lakom toluk szoval jobb opcionk nem nagyon lenne. Azt ok se, en se lattam jo dontesnek hogy adott esetbe ide koltozzenek es en kelljen apolgassam oket. Valami hasonlot mondott apam: "Lattam mar hogy milyen amikor valaki a szuleit kell gondozza es ez miatt nem tudja elni az eletet, jobbat akarok neked, amugy is mindegy lesz akkor mar nekem"

En erre azt mondtam hogy keresek majd valami olyan otthonkat ahol csinos apolok vannak :)

Te se szeretnéd, anyukád se szeretné, ha idősek otthonába kerülne, és ez így van rendjén. Nem azért, mert ördögtől való dolog lenne az idősek otthona, hanem mert nem akarja, ott nem érezné jól magát.

Egy idős és beteg embernek az életét leginkább a napi rutin és a megszokás hosszabbítja meg. Idős korban már nagyon nehéz egy teljesen új helyet megszokni, alkalmazkodni hozzá, megtanulni mi hol van, mit hogyan kell csinálni, stb. Nagyon sok emberről hallottam, hogy akkor kezdett el nagyon gyorsan romlani az állapota, miután idősek otthonába vagy kórházba került, és hónapokon, heteken belül meg is halt, mert annyira nem találta meg a helyét az új világban.

Embertelen dolog valakit, főleg az embernek a saját szüleit idősek otthonába kényszeríteni akarata ellenére. Sokkal jobb az, ha a saját otthonában tud megöregedni, és méltósággal várni az elmúlást. Nyilván ez nagy teher a rokonoknak, gyerekeknek, főleg ha sok éven keresztül kell ápolni az idős rokont. De ahogy a szülők se dobták el maguktól a gyereket, éveken, évtizedeken keresztül tisztességben felnevelték, jár nekik az, hogy az utolsó éveikben ugyanezt a feltétel nélküli gondoskodást megkapják. Persze nyilván nem egyszerű, az embernek van saját családja, munkája, kötelességei. De valahogy meg kell tudni oldani, főleg ha még a közelben is laknak a szülők, és nem szorulnak egész napos ápolásra. Ha messze laknak és/vagy egész napos ápolásra szorulnak, akkor kicsit nehezebb a helyzet, de akkor is inkább egy ápolót fizessen az ember, aki a saját otthonában tudja gondozni az idős rokont. Ha nem ennyire súlyos a helyzet, meg lehet kérni - akár fizetségért - egy szomszédot, falubelit, közeli ismerőst, hogy minden nap nézzen rá, bevásároljon, kaját hordjon neki, segítsen a háztartásban, stb.

Ha a párod mindezt nem érti meg, az legyen az ő baja. Én megfordítanám az ő állítását. Ha igazán szeret, akkor elfogadná, hogy most a szüleid sokkal fontosabbak, velük kell többet törődnöd, amíg még élnek. Aztán az élet még hosszú, sok-sok évetek, évtizedetek van még hátra, amikor boldogan élhettek együtt, együtt öregedhettek meg, stb.

Tapasztalatból tudok beszélni nagymamám által..

Amíg el tudja látni magát és nem szorul 0/24 órás felügyeletre, nem adnám be.

Másrészt ha már arra szorul valaki, az nem vita meg lelki kérdés,- és ezt sajt bőrön tanultuk meg-, hanem ha ezt megköveteli a helyzet, mert pl ön és/vagy közveszélyes is lehet, akkor pl nincs kérdés, ha fáj is, be kell adni, mert ott kapja meg a kellő ellátást.

Amíg ez nem áll fent és bírod, nem adnám be én sem.

Egyébként ugyanitt megjegyzem a magyar valóságot, mi is vidéken vagyunk, és minden öregek otthonába nagy várólisták vannak ( csúnya szóval kihalásos alapon van üresedés), és pénz is...

Az én mamámnál ez már elkerülhetetlen lett, mert egyszer kórházba is került... De attól függ tényleg milyen állapotban van, amíg nincs rá szükség, nem adnám be én sem.

Egyébként meg nem értem, napi 2 óra- ennyi erővel saját hobbid sem lehet, mert a párod nem tud mit csinálni? Együtt éltek, gondolom azért csak van egymásra (is) elég időtök.

Ha a szüleimmel amúgy jó a kapcsolatom, szoros (ez azért sokat számít) s magamra nézve nem megterhelő akkor azt tudnám elképzelni hogy a helyi pár órás nappali otthoni ellátástól kérnék segítséget, hogy ha van rá kapacitásuk akkor x naponként átválaljanak ezt azt. Így a szüleid otthon maradhatnak s rátok se hárul annyi teher.

Lehet nem az az x óra amit párod néz hanem azt nézi ez még akár 10-15 évig így marad s a családalapítás vagy ha már van gyerek azért nehezményezi.

Ezt mindenképp át kell beszélni nyugodtan egy jó alkalommal amikor már tudsz többet milyen egyéb alternatívák állnak rendelkezésre.