A nőknek mennyire számít hogy a barátnőik mit gondolnak a pasijukról?

Azt fogják mondani, hogy nem számít, mert ők erős, független nők, nem szorulnak rá mások véleményére, stb...

Közben meg bizonyos körökben a "barinők" között sokszor megy az örökös versengés, hogy ki szedett össze "fullosabb" pasit, ekézik egymás barátait, és sok nő már azon görcsöl, hogy végre olyan pasit találjon, akinek a láttán a barátnőit eszi a sárga irigység. Vagy azért nem jön össze egy egyébként szimpatikus pasassal, mert a barátnői úgyis belekötnének.

Bnöim mindig egotuningot jatszanak az aktualis baratommal. Ugy tesznek mintha tetszene nekik aztàn a srac gyakran bedöl ennek es elkezd nekik bokolni ök meg röhögnek a hàta mögött.

Nagyban rontjàk ilyenekkel a kapcsolataim minöségét igy komoly baratomat be sem mutatom nekik.

Amugy nem szamitana mit gondolnak rola.

Mi már kis tinik vagyunk. A legjobb barátnőm is rég házas volt, mikor megismertem, és én is. A gyerekek hoztak össze minket, ők jártak egy oviba. Lassan érettségiznek, szóval kipróbált, évtizedes barátságról beszélünk.

Fel se merült, hogy véleményem légyen a férjéről, a gyerekei apjáról. Ők inkább egy organizmusként élnek a fejemben, akik szétválaszthatatlanul összetartoznak. Mondjuk ha grillezünk, akkor a legtermészetesebb dolog, hogy az egész családot hívjuk meg, és nem csak a barátnőm.

A csajos délután más, ott csak mi vagyunk. A férjeink is összeülnek néha, ők is elég jól összebarátkoztak.

Ez ilyen tini kategóriás baromság, hogy úúúú, ki mit fog szólni. Eleve nem barátkozok olyannal, aki úgy gondolkodik, mint egy 12 éves plàzapicha.

"egy 12 éves plàzapicha"

Szegény érettségiző gyerekeid...

Én mindig is olyat társat akartam, akit kedvel a családom és a barátaim, illetve, hogy ez fordítva is igaz legyen, tehát az ő köre is szeressen engem. Így lehet közös programokat csinálni, nincs feszültség, nincsenek anyós problémák, stb.

Szerencsére találtam is.

Ez sok mindentől függ..

Az ittemi válaszokbol nekem az jött le hogy sokaknak nincsenek is rendes barátaik csak ilyen álbarátok. Nem személyeskedni akarok csak megakadt a szemem azon a válaszon hogy a barátnők provokalják a srácot majd nevetnek rajta, hát nem tudom te miért tartod öket barátoknak...

Hál' istennek nekem normálisak a barátaim és meg tudunk egymás közt mindent beszélni.

Mivel sok időt töltünk általában barátokkal együtt ezért azt mondanám hogy fontos. Nyilván fontos hogy jól kijöjjenek mert 2 fontos "szerepkörről" van szó (legalábbis esetemben). A barátaim olyanok mint a 2. családom tehá nyilván örülnek ha jól kijönnének a párommal (most amúgy nincs).

Pl az egyik barátnőmnek a barátjával mi többiek is jóban vagyunk, sőt inkább úgy fogalmaznék a sráccal is baráti a kapcsolat. Ha összeülünk akkor gyakran jönnek ketten, de abszolút nem úgy tekintünk rá hogy 1+1 mert regóta együtt vannak es tenyleg mindenki bírja. Ő is a tarsaság tagja lett.

Azonban vannak olyan esetek amikor egyszerűen nem lesz összhang..

Masik példa egy másik barátnőm barátja... Nem mennék a részletekbe mert holnapi is itt ülnék, annyi talán elég hogy a pasas már az első találkozásnál bunkó volt (mint utolag a barátnőm elmesélte ő így próbált vicces lenni), egyszerűen nem tud viselkedni társaságban, láthatóan féltékeny ránk csak mert neki nincsenek barátai, se ilyenek se olyanok, valaki lelki problémái is vannak ezért borzasztó sértődékeny, gyerekes, a barátnőmet gyakorlatilag el akarja szigetelni és úgy összességében nagyon más világ.

Nyilván mi is próbáltunk vele.jóban lenni de egy idő után már nem ment. Akkor őszintén elmondtuk a lánynak hogy bocsi de nem tudunk a baratjával és annak viselkedésével mit kezdeni. Nem örült neki nyilvan, de elfogadta. Rossz hogy ő sokszor nem hozza a barátját mert mindenki utálja de megoldja. Külön vele, külön velünk.

Mindent meg lehet oldani.