Nincsenek barátaim és emiatt rávagyok nővé a barátomra.25 évesen emiatt értéktelen vagyok és már így halok meg?

Régen nagyon társasági ember voltam viszont ez az életmódom miatt volt így. Állandóan ittam, buliztam, ittam, buliztam. Felszínes haverok voltak ezek, aztán jött pár pasi az életembe és elmaradoztak. Volt egy unokatesóm de ő meghalt és én vele nőttem fel, azután többé nem nyitottam. Volt még egy gyermekkori barátnőm de mióta pasija van ő hanyagol el. Mivel nincs senkim ezért állandóan a pasim nyúzom mindenhova vagy az ő haverjaival és vele mozgok de ők nem az én haverjaim. Úgy érzem értéktelen ember vagyok mert nem vesznek körül szerető barátnők. Nem járok sehova ahol ismerkedni lehet. Csak könyvtárba esetleg meg vásárolni. Most néztem jóga órákat de cikinek érzek egyedül elmenni. Kirándulni is a kutyámmal meg a barátommal járok. Úgy érzem azért nincs senkim mert nem vagyok szerethető, és jó barátnő.