Mit tegyek, ha tudom hogy társ(aság)függő, kapcsolatfüggő vagyok? Bővebben lent

Társfüggőségnek érdemes utánanézni. Elég tipikus a leírásból.

Picit mesélnék, hogy mire is kell gondolni ebben.

Ilyenkor az elménk újra és újra meg akar élni egy olyan eseményt, amit anno nem tudott, de ezen egyszerűen nem tud túllépni. Felnőttként már nem is arról szól, aminek eredeti szerepeként kellett volna...

Ez az esemény a csecsemő-kisgyermekkori kötődés és leválás biztonságos megélése.

Nálad ez nem történt meg. (Nem gondolom fontosnak, hogy miért, de anyuddal lehet beszélni róla, segíthet megérteni a szitut. Talán túl sokat babusgattak, vagy éppen túl sokat hagytak magadra.)

Szóval azt kell megérteni, hogy a csecsemő hogyan érez az anyjával. Ösztön nyilván, de mindenével kötődik hozzá, hiszen az életet jelenti számára. Mindent tőle kap.

Te valamiért nem kaptad ezt meg, nem egészséges szinten. Így nem történhetett meg a leválás sem. Ez aztán a későbbiekben folyamatosan veled van.

Kamaszkorban van egy időszak, amikor még előtte meg lehet élni a kötődést, aztán pedig a lázadással a leválást, de ha ez is elmarad, akkor a felnőttkorra marad. Nyilván ilyenkor már egy teljesen összemosódott valami van az emberben, de még mindig azt a vágyat kelti benned, hogy biztonságosan akarj kötődni, olyan szinten, mint ahogyan az anyától FÜGG a csecsemő.

Ezt képzeld bele egy felnőttek közötti kapcsolatba. Mit csinál a bébi? „Teljesen alárendelt és kiszolgáltatott az anyának. Mindent az anya csinál jól, minden az anya körül forog, minden ő.” Felnőttként az ember párkapcsolagban éli ezt meg társfüggőként... „Teljesen alárendelt és kiszolgáltatott a párjának. Mindent a párja csinál jól, minden a társ körül forog, minden ő.”

De már nem csecsemő... a társfügfő már nem tudja megélni ezt a vágyat, mert ez nem normális felnőttként. Nem működik. Csak ördöki kör van belőle, ahol a társfüggő mindig vágyakozik a biztonságra, amit soha nem kaphat meg.

Máshogyan kell tehát túllépni.

Leginkább szakember segítségével, tehát pszichológus. Illetve érdemes folyamatosan tanulmányozni a társfüggőséges könyveket, cikkeket, stb...

Én végül magamtól oldottam fel a társfüggúségemet. Tehát megértettem a folyamatot, és megértettem, hogy ez nem reális vágy, ez nem indukálhat bennem motivációt és érzéseket. Felfedeztem, hogy mik a valódi szükségleteim, tehát mik azok, amik tényleg motiválnak, energiával látnak el, stb. (Asszertivitás) amióta ilyen gondolkodásmóddal élek, azóta felül tudtam írni rengeteg hibás viselkedésmintát is, köztük a mélyen belémivódott társfüggőséget is.

Nagyon nehéz dolog. Nem mondanám azt rögtön, hogy szakíts, mert ha párod szeret, akkor segítségedre lehet egy terápiában is

De az tény, hogy a társfüggőségnek akkor van vége, amikor már képes vagy egyedül is boldog lenni. Amikor már egyedül is biztonságban leszel, amikor már nincs szükséged mások megerősítésére semmiben, sőt senkire nincs szükséged érzelmi szinten!

Ez a függetlenség! Ezt kell elérni.

Ez a cél.

Hogy miért fontos?

Csak ilyen állapotban, ilyen gondolkodásmódsal leszelbképes az igaz szerelemre! Csak így leszel lépes valódi, egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatokra, így pl párkapcsolatra.

Teljesen más... nagyon durva, és letaglózó ezt megérteni. Konkrétan az egész életed... MINDEN!! ...HAZUGSÁG VOLT!! eddig...

Tehát azt képzeld el, hogy amit eddig szerelemnek hittél... sajnos... sosem volt szerelem. Még sosem voltál szerelmes, soha életedben! Amit éreztél, az legfeljebb csak rajongás lehetett. Ennyire képes a társfüggő.

És a szerelem... az sokkal jobb, mint rajongani. Nem csak igazibb.

Tehát amikor belekezdesz ebbe az egész folyamatba, akkor ebbe mindenképp gondolj bele, és motiváljon! Hogy van egy élet, amit nem ismersz, ami nem csak más, de jobb, igazibb, és boldogabb. Amiben te irányítasz, amiben tudatos vagy magaddal, határozott, és amiben végre az érzéseid a tiéd, és valódiak!

Motiváljon az, hogy neked is van lehetőséged élni, és megélni ezeket mind! Ismerd meg magadat, ismerd meg a folyamatot, ismerd meg a lehetőségeidet, és tegyél magadért!