Mi a véleményetek a távkapcsolatról?

Volt távkaocsolatom, 14 hónapig tartott, mi találkoztunk, az első 4 hétben folyamatosan együtt voltunk, aztán nekem el kellett jönnöm haza, igaz csak 500km volt köztünk, de suli(nekem) és munka(neki) mellett az nagyon nagy táv, 2 havonta tudtunk találkozni 3-4 napot.

Nekem nem érte meg, és mégegyszer nem mennék bele ilyen kapcsolatba, nekem fontos a párom közelsége, hogy bármikor átmehetek hozzá, vagy ő hozzám egy hosszú vagy rossz nap után, hogy közös programokat szervezünk stb, 2havonta nekem ez kevés.

Az egyetemi éveid lesznek a legszebb éveid, én nem tölteném azzal ezt az időszakot, hogy valakire várjak. Most vagy fiatal, szórakozz és élvezd az életet, ne kösd le magad valaki olyan mellett, aki veled sincs.

Én voltam ilyenben, és soha többet nem akarok távkapcsolatot... Nekem fontos, hogy a párom mellettem legyen. Az oké, ha néhány napra vagy akár hétre távol vagyunk, de az állandó hiánya, az hogy folyamatosan heteket kell várni egy-egy találkozóra, az nagyon fárasztó tud lenni.

Szerintem csak akkor kibírható ki, ha a közeljövőben van esély az összeköltözésre, ha megvan közös pont. Különben az egész idő és energia pocsekolas

En 17 evesen kerültem bele egy tavkapcsolatba. Szemelyesen talalkoztunk egy nyaralason. Mikor hazajottem, 1200 km volt kozottunk, minden nap az o munkajahoz igazitottam a napomat (nyari szunet volt), reggel videochateltunk es este, mikor vegzett akkor is. 3 honap utan talalkoztunk ujra, nalunk volt 1 hetig, majd utana eljott ket unnep kozott is. Januar vegen munkat vallalt Ausztriaban, hogy kozelebb legyen hozzam (igy "csak" 250 km) es hetente, kethetente talalkoztunk :) tavaly majusban vissza kellett mennie az orszagaba es eselyes volt, hogy nem talalkozunk egeszen januarig. Vegul juliusban es novemberben is naluk voltam egy hetig, majd januarban visszament dolgozni Ausztriaba :) most a hatarzar miatt nem talalkoztunk mar 2,5 honapja, de mar csak 4 het es ujra lathatom :)

Sok dologra megtanitott ez az elmult 2 ev.. Neha elojon, hogy mennyire hianyzik es mennyire vele szeretnek lenni... De olyan dolgokat elsz at igy, amiket masok nem elnek at, akik rengeteg idot toltenek egyutt. Ha tenyleg azt erzed, hogy lehet valami es o is igy gondolja, ne add fel! Talalkozzatok iden, akar feluton vagy szalljatok be a masik jegyebe.. A legjobbakat kivanom es barmilyen kerdesed van, irj nyugodtan :) 19L

Én országon belüli távkapcsolatban voltam csak, bár az ország 2 legtávolabbi pontján kb :D 2.5 évig voltunk így együtt, most összeköltöztünk, együtt élünk, azóta is együtt vagyunk!

Igaz, mi az első fél év után megbeszéltük, hogy nem bírunk ennyit ki egymás nélkül és szinte MINDEN hétvégén egyikünk utazott a másikhoz, minden hétvégén 7óra eltelt utazással. Én pl a gimi utolsó évében magántanuló lettem, hogy jobban tudjam szervezni az utazást és a tanulást. Nyilván egy amerika-magyarország távolság többek között anyagi szempontból is jóval nehezebb, de úgy gondolom, hogy a legtöbb tönkrement távkapcsolat nem a "táv" részétől megy tönkre. Ez csak egy kifogás arra, hogy az ember nem fektet elég energiát a kapcsolatba és nem kűzd eléggé érte. Nyilván rohadt nehéz, nem mondom, hogy könnyű, de ha ezt a nehézséget lekűzditek, akkor máris erősebb a kapcsolatotok, mint a legtöbb "helyi" kapcsolat :)