Konkrétan mik azok a dolgok, amiket egy ember csak párkapcsolatban tanulhat meg és párkapcsolati tapasztalat nélkül fogalma sem lehet róla?

Őszintén nem tudom. Szerintem ezek csak kifogások. Nincs olyan dolgom, amit egy teljesen "kezdővel" ne lehetne megbeszélni, átvészelni.

Egy embernek vannak szülei, esetleg testvérei, akikkel ugye együtt él, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, a konfliktusokat valahogy megélniük kell, meg kell beszélniük bizonyos dolgokat.

Hűség, igazi kitartás és kizárólagosság valaki mellett, folyamatos együttműködés (ami nem olyan, mint a munka, hogy te hazamész 8 óra után és szarsz mindenbe és pénzt is adnak érte), kölcsönös örömszerzés, az, hogy ne csak akkor rakj rendet, amikor valaki bsztat (a legtöbb ember egyedül akkor vakarja össze magát, ha nagyon muszáj). A partner egy tükröt mutat feléd, ami elől nem tudsz elbújni. És tanulsz kommunikációt, empátiát, türelmet folyamatosan.

A munkában nem vagy annyit, mint a pároddal.

A barátod nem kér kizárólagosságot,mint a párod.

A lakótársaddal és a többiekkel nem olyan intim a kapcsolatotok.

Ha nem éltek együtt, akkor pedig sosem kell együtt terveznetek igazán.

Nincs még egy olyan kapcsolati konstrukció, ahol egy emberre vonatkozóan ilyen szerteágazó felelőssége van az embernek. A barátot, a munkát, gyakran a családot is félreteheted és előveheted, ha úgy van. A pároddal viszont együtt kelsz és fekszel. Meg kell vele osztanod a dolgaidat, nem úgy, mint anno a szüleiddel. Sokkal jobban. Fel kell osztanotok a munkát, el kell látnotok magatok és egymást.

Én alapvetően sokat voltam emberek között, a szüleimmel és a tesóimmal is szoros a kapcsolatom, korábban szorosabb is volt. Vannak bizalmas barátaim is, csapatban is dolgozom. Semmi közük ahhoz, amit egy párkapcsolatban tanultam magamról és az emberekről...

Ez hülyeség. Van, aki mellett képtelenség elni, hiába volt X nője.

Ez alap emberi tulajdonsagoktol függ.

Akinek nem volt párkapcsolata, annak valószínűleg a többi emberi kapcsolata is ugyanolyan szegényes és csökevényes...

Ha csak dugott, akkor érzelmileg, ha csak haverozott, akkor meg szexuálisan egy balfsz jellemzően. Persze, mindent meg lehet tanulni más kapcsolatban is, de jellemzően azok, akik huszonévesen senkivel nem voltak, amúgy sem sok emberhez kerültek közel. Legtöbbjük kommunikációs szinten is balfsz.

Az egésznek a működése.

Hogy nem az van, hogy sülve-főze együtt vagyunk. Hogy a párom nem utál csak mert éppen egyedül akar lenni vagy más dolga van. Hogy nem úgy működik, hogy egyszer összejövünk és onnastól kezdve csak vagyunk és minden tökéletes. Fogalmad nincs arról a munkáról amit egy kapcsolatba bele kell fektetni amíg nem volt kapcsolatod.

Ugyan így teljesen más jellegű problémáid, konfliktusaid lesznek a pároddal mint addig bárki mással. Ezeket meg kell tanulni megoldani és ha nulla tapasztalattal vágsz bele akkor mire beletanulsz már elcseszted az egész kapcsolatot a sok megoldatlan vagy rosszul megoldott problémával. De ugyanakkor tapasztalat nélkül hajlamosabb is vagy a problémákat generálni. Én például tisztán emlékszem mennyi minden jelentett problémát mondjuk az első kapcsolatomban amin ma már csak nevetek és kicsit sem gondolom problémának.

Az ember baráti társaságában mondjuk nem nagyon vannak problémák. Ha vannak is de megoldatlanok maradnak és csak mondunk rá egy "bocsi"-t akkor se megy tönkre az egész. Na egy kapcsolatban ez nem így megy. Ott nem elég a "bocsi", ott mindent komolyan át kell beszélni és megoldásokat keresni. Ha ez nem történik meg az örök sérelem ami miatt nagyon gyorsan tönkre fog menni az egész.

De például felelősséget vállalni is teljesen máshogy kell a párodért, máshogy kell támogatni. Az egész kapcsolat teljesen más mint bármilyen egyéb emberi kapcsolatod előtte.