Miért lett ennyire felkapott?

Ahogy mindig mondják...változnak az idők....

És egyre zárkózottabbak lettek az emberek.

pl.: 16 éve mikor középiskolába jártam még, 2 chat oldal létezett, slussz passz kész ennyi. Társkeresők kb még sehol. 2004-2006 ban kezdtek el előkerülni.

Ha belegondolnak az emberek, nem sok embernek volt lehetősége még 2004-2006 ban sem internetre otthon.

Mert nem volt internetük a legtöbb embernek a munkahelyén volt vagy a suliban.

Ma viszont már fillérekért elérhető, és azóta ott a telefon is az alkalmazások, ez sem volt 10 éve elérhető.

elsők között volt talán a RANDI.hu

Szóval 1 részről lehetőségük sem volt az emberek többségének társkeresőzni interneten.

A másik házhozszállítás sem volt online-vásárlás nuku, ellustultak az emberek, gyakorlatilag a vásárlások is a felére csökkentek olyan téren, hogy kimozduljanak az emberek és emberek közé menjenek. (hozzá teszem kb 1000 ft-ért amennyiért szállítanak nincs is értelme utazgatni Pestre)

Abban vélem a feleletet, hogy az interneten szélesebb körben tud tájékozódni aki erre vágyik. Jön az írogatás, ismerkedés, és ha egybevágónak tűnnek a nézetek, akkor jön/nek a személyes találkozás/ok.

Aztán - akár a szokásos ismerkedésnél - vagy együtt maradnak, vagy elbúcsúznak egymástól. Az egyikük szomorú lesz, a másik pedig nem.

Talán, mert ahány oldal van, annyi helyen tudsz pecázni.

Személyesen meg szinte szerencsén múlik s sokakat már kínoz az évjárata meg a strigulavágy, ezzel meg előrébb van.

Amúgy, teljesen igaz, hogy félreértelmezhető a netes ismerkedés s az alja már az, amikor a pötyögést beszélgetésnek merik nevezni...igénytelen.

1-es!

Ezek szerint kb egyidősek lehetünk :)

Volt a chat.hu meg a jatek.hu suliba állandóan ezeken lógtunk :)

Amúgy valóban nem volt mindig.

De egyébként szerintem ezek által nagyon nagyon megnőttek az igények, és valami brutális szűrés van. A legjobbak közül is a legjobbak kellenek.

A másik kedvencem amikor esetleg egy találkozó összejön és hirtelen nincs téma....

- szereted ezt....ja igen fent van láttam instán facen társkeresőn

- hová szeretsz menni nyaralni?....ja igen fent van láttam instán facen társkeresőn

- stb stb....ja igen fent van láttam instán facen társkeresőn

A balfék pasiknak jó a társkereső, mert igaz, hogy nem jönnek össze senkivel, de száz nőnek elküldhetik ugyanazt a sablonszöveget (vagy a farokfotót), és megnyugszik a lelkük, hogy "ah, igen, ma is sokat tettem azért, hogy becsajozzak, de hát a nőknek túl magasak az elvárásaik!"

A csajoknak meg azért jó, mert válogathatnak, egyszerre több vasat tarthatnak a tűzben, igazából párszavas válaszokkal is elérhetik, hogy teperjenek értük a pasik. Egósimogatásnak tökéletes, és elhihetik, hogy egyszer majd eljön a háromdiplomás, szőke herceg a fehér lovon.

Az, hogy valaki használja ezeket az oldalakat, miért zárja ki, hogy élőben is ismerkedik? Az élőben ismerkedésnek az a hátulütője, hogy ha az ember legtöbbször fix helyeken jár. Pl. munkahely, egyetem, stb., itt meghatározott emberek vannak. Én egyetemen két elég "női" szakra jártam, a férfiak száma elég kevés volt, azoknak egy része meleg, így nyilván szóba sem jöhetett, egy részük nyilván foglalt, a maradékkal vagy nem is futottunk össze, vagy nem jöttünk be egymásnak. Introvertált vagyok, nincs nagy baráti társaságom, csak pár barátom, és nem járunk olyan igazán ismerkedős helyekre, pl. bulikba. Az egyik hobbim szintén inkább női (növényeket gyűjtök), a férfiak, akik űzik, általában legalább 10-20 évvel idősebbek nálam, a másik pedig elég magányos tevékenység.

Sosem zártam ki azt, hogy élőben ismerkedjek, de rásegítettem ezekkel az oldalakkal. És mivel elég válogatós típus vagyok, így sosem estem abba a hibába, hogy egyszerre sokakkal beszélgessek, ha meg a második randiig eljutottunk, jegeltem is a többit. És mindig 1, max. 2 héten belül sort kerítettem a személyes találkozóra, mert én is azt gondolom, hogy a net nem ad vissza sok dolgot. Csak itt legalább ki tudtam szűrni az olyan dolgokat, amik amúgy kizáró okok, pl. dohányzás.

Az első páromat egy beszélgetős oldalon ismertem meg, a másodikat Tinderen, a harmadikat viszont élőben, egy társaságban, ahova baromira nem ismerkedési céllal keveredtem, egyszerűen csak annyira egy hullámhosszon voltunk az első pillanattól, hogy nem volt kérdés, hogy ebből lesz valami. :) Hozzáteszem, ilyet soha azelőtt nem tapasztaltam.

Ha jól érezném magam nagy társaságokban, szeretnék bulizni, vagy olyan hobbijaim lennének, amiket több férfi űz, akkor lehet, én sem használtam volna társkeresőket. Így viszont ezt a +hiányosságomat" tudtam kicsit egyensúlyozni.