Mihez kezdjek ezzel az érzéssel? Hogy nyomhatnám el magamban?

Kedves 1-es, akárhányszor valami ilyesmi kerül szóba bárki által, terel, nem szeretne róla beszélni. Nem bízik ennyire, okát nem mondja.

Kedves 2-es, mivel beosztott ebédidőnk van, többed magunkkal 99%-ban együtt megyünk enni és egy asztaltársaságnál ülünk 1 hete.(Valószínűleg ezért jöttek az érzéseim, mert sokat beszélünk ott.) Nemigazán beszélnék neki az érzéseimről, mert hülyének nézne és ciki lenne bevallani, mivel szerintem nem kölcsönös és nem szeretném, hogy a fél cég rajtam röhögjön. Főleg, hogy utána nem mennék vele enni és mindenki elkezdene kombinálni, hogy mi történhetett.

Azt a tanácsot viszont akkor megfogadom, hogy távolságtartóbb leszek vele szemben jövőhéttől, a határozottságommal viszont eddig nem volt probléma csak vele szemben.

Mindkettőtök válaszát köszönöm.