Megszakad a szívem egy beteljesületlen szerelem (?) miatt. El fog ez múlni?

Nem ismerek magamra. Nem hittem volna, hogy a fenti közhelyes mondatot egyszer sajátomnak fogom érezni. Volt már kapcsolatom, ami fájt, amikor véget ért, de egyáltalán volt olyasmi érzésem mint most, mintha kicsit vége lenne a világnak, mintha szó szerint egy darab kiszakadna belőlem.

És ez ráadásul nem egy párkapcsolat, mert sosem lehettünk együtt, ezután meg biztos nem leszünk. A beteljesületlen szerelem nem is egy jó megfogalmazás... Mert abba már régen beletörődtem, vagy hát az elején is tudtam, hogy a körülmények miatt sosem lesz semmi. Talán valamennyire játszott velem. talán én is vele. De akkor is volt egy időszak, amikor kialakult köztünk egy mély kötődés,és aminek a nyomai annak ellenére sem múltak teljesen el, hogy már csak nagyon ritkán kommunikálunk érdemben, vagy találkozunk. De akkor is... úgy látszik, megnyugtatott a tudat, hogy azért valamennyire közel tudom, ami a távolságot illeti. Mindig tudtam, hogy nagyjból hogy megy a sora, a nagyobb történéseket. Valahogy 2 év alatt sem ült teljesen ez a dolog köztünk, isten tudja miért, és ha találkoztunk, mindig örültem. Őszintén, nem tudom mi ez az érzés bennem iránta. Ezer éve lerendeztem már fejben, hogy ebből soha nem lesz semmi, sőt, azóta többször voltam mással, most pedig alakul egy kapcsolat is, amiben abszolút látok potenciált és jól érzem magam. Illetve éreztem...

Mert amióta megtudtam, hogy fent ecsetelt furcsa plátói kapcsolat másik tagja elköltözik messzire, és talán soha nem fogom már látni, teljesen összezuhantam. Semmi racionális okot nem látok rá. Sőt, én magam is meglepődök, hogy ez most így kitör belőlem, nem is tudtam, hogy bennem van. Volt már, hogy nagyon kedveltem embereket, eltűntek az életemből, hiányoztak, de soha nem éreztem még olyat, mintha egy darabot hasítanának ki a lelkemből. Tudom, hogy túl fogok lépni majd egyszer, és el is fog múlni. Talán, valamennyire. Mert korábban is majdnem minden nap eszembe jutott valamiről, még ha napokig-hetekig nem is beszéltünk.

Miért érzem ezt, amit érzek? Mennyi idő alatt múlik ez el? El fog egyáltalán, teljesen? Vagy vannak emberek az életben, akik olyan mély nyomot hagynak, hogy egy életre bevésik magukat az emlékezetbe, még úgy is, hogy nincs hosszú ideig tartó szoros kötelék?

Nem tudom mi ez, sosem érdekeltek az ezoterikus dolgok, de most elgondolkoztam, hogy nem ez lehet-e a lelkitárs fogalma...

30/N