Ha orvos lenne a párotok, felnéznétek rá?

24. válaszoló kicsit túltolta xd nem tudom, hol beszéltem úgy az embertársaimról, mint "egy darab sz@rról", de a válaszadási értékelésed elnézve, valószínűleg más témákban is hasonlóan sok gyűlölet szorult beléd, nem csak az orvosi témát illetően....lehet, hogy valami korábbi csalódásod, frusztrációd, irigységed vetíted ki, mikor általánosítva mocskolod a jogászokat, orvosokat és sportolókat. A felét próbáld meg letenni az asztalra, amit ők letesznek, mire eljutnak idáig, akkor irkálj ilyen indulattal vagy még akkor se. Kívülről könnyű osztani az észt. Na ki is beszél milyen hangnemben az embertársairól?

Amúgy bocsáss meg, hogy 6 vagy több év kőkemény tanulás után nem tűrik meg, hogy gyorséttermi dolgózóval megegyező, alacsony bért kapjanak, mikor azért már egy rezidens is családot akar alapítani és el akarja kezdeni az életét, a verejtékkel megszerzett tudást, a jó orvosokat is fejbe kólintják havi 150 ezerrel. Ez nagyon nincs rendjén. És ne gyere azzal a dumával, hogy hálapénz. Egy fiatal orvosnak még tapasztalata és neve sincs a pályán, ritka, hogy egy kezdő orvos hálapénzt kap. Jószívűség, az a hivatástudathoz tartozik, nagyon fontos, ez így igaz, de hidd el, a hippokratészi esküben erre (is) esküdnek fel, épp ahogy hangsúlyozod, az orvos is ember, joga van olyan helyre továbbállni, ahol megbecsülik és megfelelő körülmények közt tudja gyakorolni a hivatását. Vagy talán te nem azt a munkahelyet választanád, ahol jobb a fizetésed és a légkör is, ahol dolgozol? Végtelenségig azt sem lehet csinálni, hogy egy ember 0-24 dolgozik, teljesen kimerült. Példának okáért, be mernél ülni egy olyan taxis mellé, aki másfél napja nem aludt rendesen? Kb. ugyanez a helyzet az orvosokkal is.

Egyébként először úgy voltam vele, hogy nem reagálok az írásodra, mert felesleges, de zárásként még leírtam ezt. Továbbiakban nem folytatom a 24-es válaszolóval a diskurálást.

Feleslegesnek éreztem ragozni a többi megjegyzésed, úgyis mindben találnál valamit, amit kiforgathatsz és ámagyarázhatsz negatív szemszögből.

Remélve, hogy nem támadsz le, ha elmondom a véleményem (bár erre igen kis esélyt látok), válaszolok a kérdésedre.

Mi van akkor, ha egy orvos hibázik? Megnyugtathatlak, az orvosok többsége próbálja kihozni a legjobbat az egyes esetekből, ahány ember, annyiféle eset. Nyilván orvosnak azért megy el az ember, hogy segítsen másokon. És hogy téged idézzelek:"Hány olyan orvosról hallottál akik a hibájuk után (MERT HIBÁZNAK!)". Igen, az orvos is ember, tévedhet, mint bárki más. Viszont egy-egy komplex szituációban (nem mindben, hangsúlyozom, mert te kifejezetten szeretsz általánosítani) sosem egy orvos dolgozik. Az orvosi munka csapatmunka, többen figyelnek többfelé, megerősítik egymást vagy cáfolják a döntéseikben. Több szem többet lát, és kisebb az esély a hibalehetőségre. Egy kezelés sem hasraütésszerűen történik, hanem sokszor különböző területek szakemberei egyeztetve döntik el, hogy az adott páciensnek mi lenne a legmegfelelőbb gyógymód. Hallottál már az onkoteam működéséről? Vagy ha elmegy az ember mondjuk a bőrgyógyászhoz egy problémával, sokszor a bőrbetegségek hátterében más szervi probléma állhat, és azért hogy a bőrgyógyász ne blinkre kezdjen el kezelni, elküldi a pácienst góckutatásra, hogy a hibalehetőséget kizárja, a számba vehető szerveket más szakterület orvosai is kivizsgálják, és aztán együttes közreműködéssel találják meg a betegnek legjobb gyógymódot. De ugyanez a csapatmunka igaz egy műtétre is. Például egy törés esetén. Megnézik az esetet. A sebész eldönti, hogy a deformációt tekintve részéről műthető-e az alany, de az, hogy ő meg tudja műteni, magában nem elég, mert az aneszteziológusnak is pl. áldását kell adnia rá, hogy az adott beteget hogyan, miként lehet altatni (főleg akkor, ha valamilyen gyógyszeres kezelés alatt áll), gondoskodni arról, hogy a beavatkozás zökkenőmentesen történjen. Röviden annyit szerettem volna mondani, hogy mielőtt komoly problémával kezelnek valakit, több szűrésen átmegy, legtöbbször több orvos véleményeként születik meg a kezelésről való döntés. Sajnos olyanra is volt már példa, hogy egy orvos rosszul olvasta le a beteg vércukorszintjét, és félrekezelte, ez nem csapatmunka, ez egyértelműen hiba. Bár ne történne ilyen soha. Sajnos ha a beteg életébe kerül, szerintem az orvos nem sokat ér ebben az esetben a bocsánatkéréssel. Amennyiben korrigálható még a hiba, érdemes orvost váltani, olyan emberhez menni, akiről a páciensek is jó véleménnyel vannak.Mindenkinél benne van a pakliban a hibalehetőség, egy orvosnak különösen nehéz lehet ezzel együttélni, és senki soha nem is szeretné megtapasztalni. Nem tudom, hogy a vétségeket elkövető orvosok hogyan dolgozzák fel, nyilván mindenkinek más, az biztos, hogy a beteget és a hozzátartozóit mindig pontos tájékoztatnia kell a fennálló problémáról, a kezelés menetéről, informálnia kell őket, hogy a kezelés alatt mit miért tesz. Ha súlyosat vét, az a legalapvetőbb, hogy bocsánatot kér, hiszen az ember már azért is bocsánatot kér jobb esetben, ha egy hétköznapi szituációban rálép valaki lábára, nemhogy egy ilyen esetben. Viszont a statiszikákat nézve is egyre inkább próbálják kiszűrni, redukálni a műhibákat, törekszenek kórházi szinteken is a pontosságra. Ha orvoshoz megy az ember, nem úgy áll hozzá, mint te, hogy na majd úgyis minden orvos hibázik és ném kér tőlem bocsánatot, vannak nagyon emberséges, figyelmes, elhivatott orvosok. Ugyanis az orvoslás is kétoldalú érem, a gyógyítás során nem az történik, hogy bemegy a beteg és puffog, lenézi az összes létező orvost, hanem az orvos kérdéseket tesz fel és a beteg tapasztalatai szerint próbál rá válaszolni minél pontosabban, majd a gyógyításban partnerként tekintenek egymásra. Orvosi szemszögből is kiemelem, hogy neki is fontos, hogy emberként tekintsen a betegre és együttérzést mutasson. Az orvostársadalom többségét ők teszik ki. Megfelelő szakértelemre érdemes bízni magunkat.

És szokj le az általánosításról. A beszűkültség legismertebb jellemzője. Attól még, hogy te minden egyes orvosról azt hiszed, hogy egy beképzelt sz@rláda, hát nagyot tévedsz, személyes tapasztalatból mondom, hogy vannak, akik rácáfolnak az általánosításodra, és szöges ellentettjei annak, amit te az orvos szó hallatán a fejedben elképzelsz.

Egyébként te pocskondiáztad, hogy én hogy beszélek, erre minden egyes mondatodban tűrhetetlen, arrogáns ellenszenvet közvetítesz. És még te beszélsz a fényesrenyalásról. Te is elvárod, hogy a bocsánatodért esedezzenek, de ha ellenvéleményt hallasz, úgy beszélsz, mint a kanász. Veled mindenki legyen egy földreszállt angyal, de te ismeretlenül is, a szakmai oldalról mit sem tudva rúgsz bele a másikba, hihetetlen kiábrándító stílusban.

Ezzel nem veszekedni szerettem volna, csak elmondtam a véleményem, azt, amit én a klinikákon tapasztaltam, illetve azt, hogy eléggé visszatetsző a folyamatos általanosítás.