Sokan miért nem értik meg, azokat akik nem akarják más gyerekét felnevelni?

Különböző platformokon, vagy akár itt is ha olvasok ezzel kapcsolatban én azt vettem észre, hogy a legtöbben szinte felháborodnak ha egy férfinél vagy nőnél kizáró ok az ismerkedésben ha a másik félnek van gyereke.

Nyilván ez inkább a 30 év alatti korosztályra jellemző.

Jómagam is 25 éves vagyok, szeretnék majd /saját/ gyereket, és nálam kizáró ok, az ha a másiknak van gyereke.

Lehet, hogyha majd 35 évesen is egyedül leszek akkor már nem fog zavarni, vagy érdekelni, de nem értem, hogy sokaknak miért gond az ha én nem akarom más gyerekét nevelni?

Még bőven megvan az esélyem, hogy találjak olyat akinek nincs gyereke.

Ez nem a gyerek ellen szól, vagy nem a leendő partner ellen.

Nekem volt egy korombéli lány ismerősöm akinek volt egy kisgyereke, csinos lány volt, bár nem akartam túlságosan megismerni, így a személyiségéről csak felületesen tudok beszélni, összességében normálisnak tűnt.

Viszont engem zavart hogy van gyereke, és nem is lett köztünk semmi, de egyáltalán nem bánom a mai napig sem, és ez volt a fő kizáró ok amiért nem keltette fel az érdeklődésem.

Akkor is minden ismerősöm noszogatott, hogy most miért vagyok ilyen.

Senki felett nem akarok ítélkezni, mert nincs hozzá jogom, de nekem is lehetett volna már gyerekem 19-20 évesen, még sincs, pedig igaz szerelemnek hittem.

A közösségi oldalakon is azt látom, hogy a volt osztálytársaim, akik korombéliek legalább 60-70%-a már most egyedül neveli a gyerekét.

Én azon kevesek közé tartozom, akik egész családban nőttek fel, egymáshoz hűséges szülők mellett, számomra ez a normális, és erre vágyok, lehet hogy az élet nem fogja megadni, és lehet hogy nem is rajtam fog múlni, hogy hogy alakul majd, nem tudhatom. Mindenképp szeretném megadni ennek az esélyt.

De ezt sokan miért ítélik el, miért kelt szinte felháborodást olyanokban is akik nem érintettek, ha valaki hozzám hasonlóan áll ehhez a kérdéshez?