Mennyire normális ha néha így érzek?

Néha úgy érzem hogy elfáradtam. Jó lenne elmenni a világ elől ahol nincs senki csak önmagam. Egy kicsit ki kapcsolni az agyam , félre tenni a próblémákat. Pozitív és mosolygos embernek tartom magam. Nem szoktam idegeskedni, rágni magam dolgokon. Vannak céljaim, terveim szépen lassan de sikerül megvalósítanom őket. De van egy végső célóm amit nem biztos hogy elfogok érni, vagyis inkább kétségeim vannak mert tudom hogy nagyon messze van és még sehol sem tartok. Van egy párkapcsolatom boldog vagyok. De van hogy eltünödőm hogy vajon ő lehet nekem az igazi? Küzdök nap mint nap hogy olyan körülményeket tudja biztosítani a páromnak illetve majd a gyerekeimnek amit én gyerekként nem kaptam meg. Mind anyagilag mint szeretetben. De nem tudom hogy sikerülni fog-e.