Megköszönjem neki?

Eddig a te szemszögedből néztük, nézzük az övéből. Lelép egy szó nélkül, letilt, szrt rád magasról. Születésnapodra megjelenik, hogy reakciót csikarjon ki belőled, és hogy agyalj rajta.

Mennyire kell vajon parasztnak lenni ehhez és nem tisztelni téged? Kb. mintha az arcod belenyomná a trágyába és röhögne rajtad, miközben fulladoznál, csak hogy felfessek egy ide passzoló képet. Örülj hogy nincs már az életedben, ne engedj neki semmilyen teret és lehetőséget.

A tiltást és törlést javaslom én is, de a szavaidból az jön le, hogy még erősen reménykedsz hogy közeledik hozzád, nem akarod elrontani azzal, hogy könnyen beadod a derekad.

Ez egy nagyon rossz út, amire nem szabad rálépni, szerintem okozott már neked elég fájdalmat.

Aki ilyet csinált veled, annak a magyarázata sem lényeges. Az a magyarázat, hogy ő egy utolsó paraszt, akivel nem érdemes és nem is szabad többé foglalkozni.

Ha mondana is valamit, két lehetőség lenne:

- vagy a kamu sajnálatával megpróbálna visszaédesgetni magához

- vagy még nagyobb fájdalmat okozva plusz egy szúrást adna a hátadba

Nem tisztel, nem érdekled, már kimutatta milyen ember; egy kósza gondolatot sem ér pazarolni rá.