Maradni vagy menni?

Megismerkedtem tavaly ősszel egy lánnyal, akivel még akkor tisztáztam, hogy nem komoly kapcsolat a cél, mert mindketten benne voltunk érzelmileg még másban is, ami lezáratlan volt, ezért csak egy kötetlenebbb összejárós dolognak indult, nem is elvárva az exkluzivitást.

Aztán ő újra megpróbálkozott az exével, én is eléggé behavazódtam, nekem is volt még régebbről egy érzelmileg viharos se-veled, se nélküled dolog, amit nem annyira varrtam el... Megbeszéltük hogy még majd úgyis fogunk találkozni, akár barátokként is, mert kimondottan élvezzük egymás társaságát, a kémia is nagyon megvan. Szóval nyilvánvalóan nagyon megkedveltük egymást, tényleg üdítő az együtt töltött idő.

Neki végül a dolog az exével mégsem úgy sült el, ahogy szerette volna, megint elkezdtünk kb egy hete találkozgatni...

Több szempontból azt érzem, hogy nem vagyok még alkalmas párkapcsolatra... hiába látom, hogy ezzel a lánnyal egy harmonikusan működő dolog is lehetne, mintha nem lenne megfelelő az időzítés. De mégis mikor az?

Egyrészt eléggé élvezem még ezt a kötetlenséget, randizgatok, ismerkedek, összejárok más lányokkal is... nekem ez kimaradt korábban, mivel egy nagyon hosszú kapcsolatban voltam benne tizenéves korom elejétől a húszas éveimben végig, most jólesik ez.

Másrészt függőben van külföldön egy álláslehetőség (nagyon messze, más kontinensen), és ez sem feltétlenül alkalmas arra, hogy érzelmileg nagyon elmélyüljek valamiben.

Régóta bennem van, hogy kéne kicsit máshol is élni, mindenképp jót tesz a látókörnek, nem árt a környezetváltozás sem... viszont ott van az is, hogy nem-e csúszok le emiatt most egy tényleg kompatibilisnek tűnő társról, akit valóban meg tudnék szeretni? Mit adjon fel az ember?

Még szerencsére van időm eldönteni, egyáltalán nem biztos, hogy megkapom azt a munkát, de nem csak az eshetőségek alapján kellene döntenem, hanem kicsit tudatosan is. Érdekelnek a vélemények.