Jártatok már úgy, hogy elrontottátok életetek legjobb emberét?

Sokáig úgy voltam vele, hogy nem kell nekem ő! Szeretett, törődött velem, bíztatott, mellettem volt a legnehezebb időszakaimban. Végül megunta a dolgot, hogy én nem adom vissza ezeket a dolgokat és mondta, hogy elege lett belőlem és már rám sem tud nézni! Hideg kirázza tőlem, amiért ilyen lelketlen vagyok. Igaz nem sok szeretetet kaptam otthon, mindig leszólt a családom akármi volt. De ez berögződött és nem hittem el, hogy szerethet. De most megszűnt a szeretete felém, pedig ő próbálkozott. Semmibe néztem, most már nagyon bánom. Végleg elrontottam. Járt már így valaki?