Aki távkapcsolatban van az úgy érzi része a másik életének?

Sokféle kapcsolat van, így sokféle távkapcsolat van.

Én is távkapcsolatban vagyok egy ideje, nyilván nem érzem annyira az életem szerves részének, mint amikor együtt éltünk. Ettől függetlenül nyilván ugyanúgy eszemben van reggel, este, napközben, de pl. ő mostanában napi 10-12 órákat is dolgozik, időeltolódás is van, így viszonylag keveset tudunk beszélni, ha egyikőnk ír vagy küld a másiknak valamit, lehet csak órák múlva jön rá válasz, szóval nyilván nem ugyanolyan, mint az aktív beszélgetés és fizikai közelség de nem gondolom, hogy ne lennénk egymás életének részei. Minden döntésünkben ott van a másik, pl. igyekszem úgy ütemezni a napomat, hogy abban az időablakban szabad legyek, mikor ő épp ráér beszélni és még az időeltolódás sem zavar be nagyon, és ez igaz fordítva is.