Mennyiben különböztök a párotokkal és miben vagytok egy hullámhosszon?

Az értékrend, a jövőkép és a hosszútávú terveink gyakorlatilag teljesen ugyanazok. A humorunk nagyon hasonló, van egy csomó olyan zene, amit mindketten szeretünk, filmekből is találunk mindkettőnknek megfelelőt. Közel azonos a libidónk, ugyanúgy szeretünk kertészkedni és rajongunk a gyerekeinkért.

Olyan eltérések vannak, mint pl az alvási igények (én télen is nyitott ablaknál érzem jól magam, nyáron szenvedek, ő nyáron alszik jól, télen fűt, mint a fene), de ezt megoldottuk külön alvással. Van olyan film, zene, stb., amivel ki tudnánk kergetni egymást a világból, de ezeket csak fülessel vagy külön hallgatjuk, nem szívatjuk vele egymást. Illetve neki mindenféle sport, amiért rajong, engem egyedül a F1 köt le (az meg őt nem).

Azt hiszem, marha nagy mázlink van egymással.

Mi alapvetően nagyon hasonlóak vagyunk, személyiségben, életfelfogásban, temperamentumban, szexuális étvágyban, az élethez való hozzáállásban. Nagyon kevés dologban különbözünk:

Zenei ízlésben nagyon távol állunk egymástól, ő tuc-tuc kedvelő, én a 80-as éveket, azon belül is a new wave vonalat hallgatom. Ezen kívül még annyi különbség van köztünk, hogy én élek-halok az állatokért a bogaraktól a kutyákig, ő kevésbé. Más említésre méltó dolgot nem tudok hirtelen :)

Elég sokmindenben különbözünk, őszintén szólva nem ilyen kapcsolatról álmodoztam fiatal koromban. Nem mintha találkoztam volna valaha olyannal, akivel valóban egy hullámhosszon voltam, szóval maradtak a kompromisszumok.

Ennek ellenére jó partnernek tartom a páromat, rendes, stabil, megbízható, el tudom vele képzelni az életemet.

Igazából úgy nagyobb kompromisszumot nem kellett egyikőnknek sem kötni.

Hasonlóan gondolkodunk, a nagy döntéseket együtt hozzuk meg.

Mindenben meg tudunk egyezni. Egyikünk ek sem kell lemondania erről-arról.

Amiben nem passzolunk az a hobbi, abban nincs közös keresztmetszet.

Mi csak a hosszútávú terveinkben egyezünk, meg 1-2 hobbi, minden másban erősen különbözünk, de pont ezt szeretem. Sose unalmas, mert mindent máshogy látunk, máshogy állunk hozzá és sokmindenben kiegészítjük egymást, ő mindig késne, én mindig korábban érkeznék, így sikerül időben érkeznünk és csak az esetek felében késni :D

Vagy reggel ő szeret aludni, én korán kelek, szóval mire felkel már megjártam a piacot és ő nekiáll reggelit csinálni. Szerintem pont ez a szépsége a kapcsolatnak, hogy különböző emberek alkalmazkodjanak egymáshoz, csiszolódjanak össze. Ha mindenben egyeznénk, hamar ráunnánk egymásra és nem kéne energiát fektetni a kapcsolatba, ami hosszútávon megölné.

Mi minden fontos dologban passzolunk, értékrendben, jövőképben, hozzáállásban, olyannyira, hogy nincs egyetlen fontos dolog sem amiben kompromisszumot kéne kötnünk. Amiben különbözünk:

- más a zenei ízlésünk, kicsi átfedéssel

- ő elég munkamániás, én meg évente max 5-6 alkalommal vagyok hajlandó túlórázni

- ő korábban jár aludni és előbb is ébred

- nekem magasabb a libidóm (de nem vészes a különbség)

- ő szociálisabb nálam, kb. mindenkivel leáll pajtizni aki hozzá szól és jobban is érdekli, hogy mások mit gondolnak róla (nem megfelelési kényszeres, de azért próbál mindenkivel jól kijönni, míg engem ez abszolút nem érdekel)

- én imádok túrázni, ő max akkor gyalogolna, ha az élete múlna rajta :D De pl. én így vagyok a pecázással amit meg ő szeret nagyon. Nincs probléma, marad külön programnak :)

Kb. ennyi. Amint látható a felsorolásból, egyik se akkora kaliberű dolog, hogy bármiféle súrlódást okozzon. Mindketten igényeljük az énidőt és a sok szabad teret, szóval még jó is ez így.

Elég sok mindenben egyezünk és különbözünk, közös az érdeklődési körünk majdnem mindenben, ugyanolyan zenéket hallgatunk.

Viszont a temperamentumunkban van különbség. Én lobbanákony természetű vagyok, intuitív. A párom realista, és teljesen nyugodt. Minden (majdnem) szituációt tud objektíven nézni, nekem ez nehezemre esik, így mondhatnám azt, hogy kiegészítjük egymást.

Én művész lélek vagyok, ő pedig inkább a játékok világában érzi otthon magát, amivel nincsen baj, ugyanis nekem eléggé szükségem van az "én időre", ő pedig eléggé tapadós.

Mind a ketten borzasztóan elfogadóak vagyunk a másikkal, minden egyes kis szösszenetet megbeszélünk lassan öt éve.

Alvási igényeinkben különbségek vannak, ugyanis sajnos nekem alvászavarom van, ami azt eredményezi, hogy nagyon rosszul alszom, így minimum kell a 10 óra ágyban töltve, máskülönben ha ez nincs meg, akkor gyógyszert kellene szednem.

Sajnos a párom nagyon horkol, így külön szobában vagyunk kénytelenek aludni, mert én minden kis zajra felébredek (füldugóval is), ő pedig le sem teszi a fejét, már alszik. 5-6 órákat szokott aludni, és egyáltalán nem fáradt, nekem pedig ez elképzelhetetlen, sajnos.

N

Az értékrendünk a legfontosabb kérdésekben azonos, szerintem ez a legfontosabb.

A személyiségünk eltérő. Én introvertált kis gci vagyok, ő meg egy extrovertált, barátságos kis angyal. Én korán kelek, korán fekszek, ő inkább éjjeli bagoly, a humorunk sem mindig egyezik szerintem én vagyok a viccesebb, szerinte meg ő :D

A hobbijaink félig-meddig átfednek, én inkább sportolni szeretek, jógázni, olvasni, egyedül lenni és elfoglalni magam, ő meg a nagyobb társaságot szereti, eljárni ide-oda.

Viszont kirándulni, sétálni, túrázni mindketten szeretünk, strandra járni is meg enni is, filmeket nézni is, úgyhogy azért van közös pont. Filmek terén annyira nem, de zene és sorozatok terén nagyjából egyezik az ízlésünk.

Szerintem olyan óriási összeférhetetlenség nincs közöttünk, engem nem zavar az, hogy nem jön velem edzeni pl., ahogy őt se zavarja, ha én nem megyek pl. a barátokkal kártyapartizni.

Egyetlen egy olyan van, amit nem nagyon tudunk összeegyeztetni, az az hogy - SZERINTEM - nem jól főz, szerintem trehány módon összecsapott, trehány, esztétikailag sem gusztusos kajákat csinál, így nem szoktam abból enni, amit ő főz, én meg egészségügyi okok miatt vagyok általa szigorúnak és tarthatatlannak vélt étrenden, ő meg az én kajáimat nem szereti, így általában főz mindenki magának.

Mikor még én is tudtam és ehettem mindent, akkor azért ez is egyszerűbb volt az itthoni evés is meg az étterembe járkálás is. Velem akárhová be se lehet ülni sajnos, de ha ez idegesíti is, elég jól titkolja :D