Veletek előfordult már, hogy megismertetek valakit, aki már az első perctől megfogott, de soha nem alakult ki semmi több köztetek, mert nem volt kölcsönös, és évekkel később sem találtál olyan embert, aki hasonló érzéseket váltott volna ki belőled?

Nem. Sosem volt részem ebben a "szerelem első látásra" dologban.

Én vagyok ennek a vágyott személynek a helyében most. Aki udvarol nekem annyira alá is rendelte magát ezzel nekem, hogy bármiféle vonzalmat kiölt.

Kölcsönös volt, de nem lehetett belőle semmi, mert családja volt. 3 év után találkoztam valakivel, aki hasonlóan meg tudott fogni. A 2. évben konkrétan azt hittem, hogy meg fogok halni, annyira megviselt, mert mindig utánam nyúlt. De aztán lezártam, ellöktem őt végleg, mert nem bírtuk volna ki úgyse, ha erre rámegy a családja. Aztán amikor végképp nem számítottam rá, bemutattak valakinek, akire rácsodálkoztam. Voltak közben kísérleteim másokkal, hogy elfelejtsem őt, de ezek ilyen erőltetett kapcsolatok voltak, nem is működtek csak néhány hétig, hónapig. Aki 3 év után hasonló érzéseket vált ki belőlem, tipikusan az az eset, amikor nem én akarom az érzést és legszívesebben meglógnék előle, de nincs választási lehetőségem. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit 3 évvel ezelőtt éreztem. Tényleg nem számítottam erre. Nem szoktam ilyen gyorsan kiheverni, ha ennyire szerelmes vagyok. Átlag 10 év. Lehet, hogy ez azért van, mert mostanában a munkám miatt több új embert ismerek meg, kicsit kirángat az introvertált életmódomból a munkaköröm és lehet, hogy régebben is ez lett volna a megoldás ahhoz, hogy hamarabb túl tudjak lépni egy nagy csalódáson: kimozdulni, új embereket megismerni, nem párkeresési céllal, csak úgy, akkor mégiscsak több esély van arra, hogy belefut az ember valakibe, aki kiüti a fejéből és a szívéből azt a másikat. Csak az az igazi, amikor stornó lesz a másik. Nyilván nem lesz az ember amnéziás, de ha az ember úgy vesz részt egy randevún, hogy nem varázsolja el 100%-ig a másik, hanem közben fel- felbukkannak emlékek azzal a régi partnerrel és mindez még fáj is, amit persze próbál az ember elnyomni, az nyilvánvalóan csak menekülés. Ha az új partner 100%-ig betölti az űrt és az ember azt érzi, hogy mégiscsak megérte az a sok szenvedés, mert megérte kivárni Őt, akkor az ember túllépett, sőt, jó esetben révbe is ért.