Az lehet hogy valaki ezt észre sem veszi?

Dehogynem, észreveszik, sőt! Minden bűnödet felnagyítják, a lényeg, hogy akármit teszel, ami neki nem szimpatikus, azt ellene teszed, és mindig te vagy a hibás, ő sohasem.

Első kézből mondhatom, mert egy nárcisztikus idősebb testvérrel nőttem fel egy háztartásban (ő orvosilag diagnosztizáltan az, tehát nem én találtam ki, ahogy mostanság ez szokás).

Ha meghívjuk őt valahová, étterembe, családi partyra: "nem érek rá, tudjátok mennyit kell dolgoznom"; "ha én nem végzem el a munkámat, szerintetek ki fogja helyettem?" "hogy képzelitek, hogy nekem ennyi szabad időm van, mint nektek?" "ti nem csináltok soha semmit, ezt nem érthetitek". És inkább nem jön el, vagy eljön, de végig húzza a száját és mindent lefikáz. Vagy: egyáltalán nem is válaszol a meghívásra, olvasottan hagyja.

Ezek után egy ideje nem hívtuk meg sehová, hiszen minek. Reakció: "ti utáljátok a pofámat" "ellenem hangoljátok a családot" stb..

Annyit még hozzátennék, hogy az nem igaz, hogy a nárcik "csak önmagukra fókuszálnak". Nagyon is figyelik a környezetüket és nagyon érzékenyek minden rezdülésre. A dolog ott bukik meg, hogy a dolgokat másképp magyarázzák, mint ahogy kéne. A legfontosabb jellemzőjük az önreflexió teljes hiánya - ebben gyökerezik minden baj.

Általában gyerekkori trauma, abúzus okoz ilyen mentális sérülést.

Ezt nagyon jól megfogalmaztad. Szomorú, de így van.

Én évekig voltam tárgya egy ilyen embernek, rettenetes volt az utólagos felismerés, hogy őszintén sohasem szeretett, maximum azt, amit nyújtottam neki...