Mit csináljak, ha a korábbi toxikus kapcsolatom miatt nem merek nyitni senki felé?

18 éves koromtól 22 éves koromig tartott. Ő volt mindenben az első.

Toxikus volt az egész, mellé jött a szokásos se vele, se nélküle dolog. Visszagondolva szörnyű volt.

Pl. sosem volt orgazmusom vele, nem csak szexnél, hanem előjátéknál sem. Szerinte ez miattam volt, mert "beteg vagyok" és menjek orvoshoz, mert eddig minden lánynak volt szex közben vele... Pedig hiába mondtam, hogy mi esne jól, vagy hogy csinálja, sosem csinálta úgy, mert hogy "úgyse lesz orgazmusom". Aztán mikor elmondtam neki, hogy akkor van, ha magamnak csinálom, ki volt akadva, hogy ez ránézve milyen megalázó.

Ha romantikusabban közeledtem hozzá, vagy kedveskedtem, akkor ki volt akadva, hogy ez milyen ijesztő és undorító. 4 év alatt sosem mondta, hogy szeret, de még azt sem, hogy szép vagyok, vagy hogy amit főztem finom. Egyetlen születésnapomon sem köszöntött fel, amikor ezt szóvá tettem neki, én voltam a hisztis és a folytonos figyelemre vágyó... Pedig nem gyémántkarkötőt akartam, vagy 100 szál rózsát reggel az ágyam mellé, hanem csak hogy írja/mondja, hogy "Boldog szülinapot". Ha ne adj' Isten elmentünk valahová ebédelni, vagy vacsorázni, szigorúan külön fizettünk, volt, hogy véletlenül a pultban az én 400 ft-os kólámat hozzá ütötték be, kifizette, majd elkérte tőlem...

2 évet együtt éltünk, ha megmertem kérdezni, hogy mikor jön haza, vagy hová indul este 11-kor, akkor én voltam a kötekedő, zaklató, fojtogató, aki nem hagy neki levegőt, meg "mi közöm van nekem ahhoz". Ha már nem bírtam tovább, és próbáltam volna megbeszélni a dolgainkat, gondjainkat, vagy esetleg sírtam és látta, akkor én voltam a hisztis, akit nem lehet elviselni és aki mindig nyavalyog valamin.

Tönkretett mentálisan, érzelmileg.

Most 23 éves vagyok és lenne egy férfi, aki iránt érdeklődöm és ő is irántam (eddig nem nagyon akartam ismerkedni). De közben meg annyira bennem van ez, hogy ne mutassam ki az érzelmeimet, mert az "undorító", hogy ne érdeklődjek, mert "mi közöm van hozzá"...