Le kellene húznom magam a WC-n, mert én nőként 30 vagyok, a párom 27?

A családtagjaim is megszóltak, és 1-2 férfi és női barátom is. Nem mindegyikük durván, némelyek csak célozgatnak rá, hogy nem fog így hosszú távon működni, csak korábban azért nem szóltak semmit, mert azt hitték, hogy max. 2-3 év után vége lesz, de már 7 és fél éve tart. Szerintük borítékolható, hogy a párom meg fog csalni, mert 20 éves félig tini kinézetű srácból jó pasi lett és a karrierje is felfelé ível, simán megkaphat 22-23, de akár 18-20 éves csajokat, és ezzel én egy idő után esélytelen, hogy versenyre keljek, meg fog részegülni. Nem véletlen, hogy régen általános volt a 10-20 év korkülönbség a férfi javára. Főleg a férfi ismerősim mondogatják ezt, a barátnőim inkább azt, hogy én vagyok az, aki mellé már egy érettebb, 5-10 évvel idősebb pasi kéne. A családtagjaim meg egyszerűen ignorálják a kapcsolatomat, mintha nem is lenne komoly, meg sem említik, nem is kérdeznek róla (kivétel anyukám, ő normálisan kezeli, szereti a páromat).

Arra is megjegyzéseket tettek, hogy nem sokkal a 7. évforduló után jegyzett csak el, szerintük esze ágában nincs elvenni.

Folyamatosan olvasok hasonló megjegyzéseket az oldalon is, hogy 30 évesen egy nőnek már a saját korosztálya sem való, mert kaphatnak fiatalabbat, meg, hogy ilyen idős nő nem versenyezhet a 20 évesekkel, még akkor sem, ha jó a teste és fiatalabbnak néz ki, mert akkor is riasztó megtudni, hogy már 30.

Egyáltalán miért kellene versenyezni? Miért nem lehet sokak szerint olyan, hogy 2 ember szereti egymást és kitartanak egymás mellett? Egyáltalán miért lenne jobb társ a páromnak egy 18-20 éves lány?

Én nagyon szeretem a páromat és azt szeretném, ha a sírig tartana a kapcsolatunk, viszont egy esetleges megcsalásnál nem néznék félre, nem bocsájtanám meg neki semmilyen esetben. Viszont, egyáltalán nem úgy ismerem, hogy hűtlen lenne, és a korommal sincs semmi gondja, határozottan ezt állítja. Szóval a kapcsolatunkkal minden oké, csak egyre jobban bántanak a beszólogatások, és egyszerűen nem akarom elveszíteni, félek a jövőtől. Már szinte kényszeresen sportolok, egészségesen eszem, vedelem a vizet, ápolom a bőrömet, hogy ne látszódjon a kor, és pillanatok alatt meg lehet bántani az ilyen megjegyzésekkel, főleg, amikor azzal jönnek, hogy még az sem elég, ha szép vagyok és fiatalnak nézek ki, adok magamra, mert akkor is annyi vagyok amennyi, és egyszer rá fog jönni, mikre van lehetősége.