Gyereket szeretnének a barátnőmtől!Hogyan duruzsoljak neki, ebben a témában? Kb egy éve ismerjük egymást.3-4 év múlva szeretnék majd egy utódot. Szoktam rá célozgatni,minél többször.Pl.mindig magasztalom a gyermekes nőket,elmondom neki hogy mennyire

A gyermektelenség nem egyenlő a boldogtalansággal, céltalansággal és az életed értéktelenségével. Nem mindenki számára ugyanaz jelenti a kiteljesedést - semmi baj, ha valakinek ez a gyerekvállalás és -nevelés, de azzal sincs baj, ha valakinek nem.

A gyerekvállalásra meg nem célozgatni kell meg duruzsolni, hanem megbeszélni. Akkor is, ha a távlati tervek között szerepel, beszélgetni azért lehet, sőt kell is róla, komoly kapcsolatban fontos egyeztetni, hogy egyeznek-e a hosszútávú célok. És ez tipikusan nem az a téma, ahol győzködni kell egymást vagy kompromisszumra törekedni - ha ő nem akar gyereket, akkor hidd el, nem jársz jól azzal, hogy "rábeszéled", a gyereknek se lenne jó.

Nagycsaládos anya vagyok, de ez a duma valami rémisztő. Ezt így letolod a csajnak, és innentől tablettával és gumival is fog védekezni, nehogy besikerüljön.

A gyerektelen barátnőim meg egyszer szólnád le, aztán lehet is ballagni.

Tapasztalatból írom: neked nem való gyerek. Remélem, ezt a barátnőd időben észreveszi, és lelép.

A gyerek nem arra valo hogy pótoljon a kaocsolatba vmi űrt meg amiket irtal.

Az kőkemény ideg es munka feszultség.

Neki akarod elmagyarázni hogy milyen felnőttes lenne gyerek vállalni, miközben te magad is hihetetlenül gyerekes vagy.

Nem kell belemászni a fejébe mint valami B kategóriás marvel főgonosz, és az egekig magasztalni az anyák "értékét" hanem elég csak megkérdezni, hogy "figyi én úgy 4 éven belül gyereket vállalnék, az úgy oké?"

Ha azt mondja hogy nem oké, akkor tudomásul veszed, és nem rágod a fülét többet. Ehhez a válaszhoz igazitod a terveidet.

De nem csak ez a gáz abban amit írtál. Ha társadalmi elismerésért akarsz gyereket, vagy mert azt hiszed hogy ez majd segít ~megismerni önmagad~ akkor az már rég rossz. Így egy infantilis ember gondolkozik,nem pedig egy szülőnek való.

A szülőségre akkor állsz készen, ha az elsődleges motivációid, hogy tudod magadról hogy emberileg érett vagy annyira, hogy felelősséget tudj vállalni egy gyerekért, anyagilag is tudod támogatni, és késznek érzed rá magad.

Kva szép dolog arról fantáziálni hogy "jaj majd megértem az élet igazi értelmét, és anyám végre nem fog 5 évesként kezelni" de ez a fantázia foszlik szét legelőször, amikor szembesülsz a való élettel.

A szülőség felnőttnek való munka, nem pedig egy felőni vágyónak.

Akkor semmi gond, ha ő is gyereket szeretne, akkor van, ha nem szeretne.

De tiszteletben kell tartanod a döntését, az érzéseit.

Esetleg utána mehetsz annak, hogy van-e lelki gátja annak, ha nem akar és segíteni neki ebben.

Vagy várhatsz pár évet bízva, hogy megjön a kedve.