Elsősorban idősebbekhez szól a kérdésem, vagy olyanokhoz, akik már hosszabb távon együtt voltak valakivel. Hogyan lehet elfogadni azt, hogy a kapcsolatban az idő múlásával csökken a másik figyelme irántam?

Kicsit hosszú lesz, de remélem lesz valaki, aki elolvassa és tud nekem segíteni mert sajnos nincs senki, akitől tanácsot kérhetnék.

Mi nem vagyunk túl régóta együtt. (1 éve.) Mégis azt veszem észre, hogy a párom kevesebbszer mondja, hogy szeret. Kevesebbet dicsér, nem annyira érdekli nekem mi a jó egy adott helyzetben stb.

Ennek ellenére tudom, hogy szeret mert érzem és látszik rajta.

Nekem ő az első komoly kapcsolatom. Nincs tapasztalatom, hogy egy kapcsolatban mikor "normális", ha már nem annyira "teper" értem a férfi.

Nem várom el, hogy körülöttem forogjon a világ. Csak annyira nehéz feldolgozni azt, hogy miután "megszerzett", nem kell tennie különösebben semmit pedig előtte a csillagokat is lehozta volna az égről némi túlzással. Hogyan lehet ezt megszokni? Attól is tartok, hogy összeköltözés után még rosszabb lesz a helyzet.

Nem szeretném elveszíteni. Sok közös pont van bennünk. Lehet mindent én reagálok túl és túlságosan érzékeny vagyok. Képes vagyok egy szó miatt is kattogni.

Kicsit zavaros de nem tudom jobban megfogalmazni ezeket a dolgokat. Remélem valaki érti mire szeretnék kilyukadni. :)

Köszönöm ha elolvastad és válaszolsz!

22l 25f