Tényleg ezt érdemlem amiért bepróbálkoztam? Rossz ötlet lenne inkább munkahelyen kívül beszélni a csajjal?

Tudni kell rólam, hogy depressziós és magányos vagyok. 2 hónapig voltam táppénzen, mindenki tudta hogy rossz a helyzetem.

Amikor visszatértem, nem sokkal utána volt egy csapatépítő. A terápiám része az is, hogy ki merjek lépni a komfortzónámból. Ezt tettem akkor, amikor odamentem az IT-s csajhoz és megpróbáltam neki udvarolni. Még azt sem hagyta, hogy rendesen végigmondjam, amit akartam, már közbeszólt, hogy "bocs, van barátom". Utána nem nyúltam hozzá, nem közeledtem, csak próbáltam beszélgetni csak mint kolléga, mégis felszólított mások füle hallatára, hogy "hagyjál már békén, kérlek".

Fb-on megnéztem azóta, és semmi jele, hogy barátja lenne.

Mostanság pedig a gépemmel volt probléma, nála volt a hibajegyem. Ráírtam Teams-en több óra múlva, hogy segítsen, de azt mondta, hogy nem ér rá, majd ír, amúgy is az a rendje a dolgoknak, hogy feladom a hibajegyet aztán várok.

Később valóban írt, de végig flegma volt, minden sor végére pontot tett.

Nem bírtam tovább, beszóltam, hogy annyira nem nagy szám, hogy egy udvarlás alapján úgy viselkedjen, mint egy zaklatott celeb, és amúgy is tudom, hogy rohadtul nincs senkije.

Erre csak annyit írt, hogy írjam csak tovább, screenshotolja, fogja szeretni a HR. Bevallom férfiasan, hogy ki kellett mennem a WC-re, hogy ne a kollégák előtt sírjam el magam.

Tényleg ezt érdemlem?

Teljesen a szintemen lévő csaj, normálisan próbálkoztam, ráadásul tudja, hogy rosszul vagyok.

Jó ötlet lenne munka után megekresni, hogy hagyja már abba?