Nők, mi a véleményetek a lista szerinti párválasztásról? Van, aki ragaszkodik közületek?Szintén nő, 26/N.

Nehéz dolgom van, mert azt sem tudom egy álláskereső hirdetésbe mit írjak bele, ugyanis mindig is tudtam, rengeteg "belevaló" csaj megmondta, hogy az én életem nem élet, és hozzám túl sok türelem kell. Nem mintha velük akarnék összejönni.

Jelenleg nem azt dolgozom, ami szeretnék lenni, ugyanis az a célom, hogy gyermekklinikai szakpszichológus legyek. A koronavírus miatt anno nem szerettem volna lakhelyet váltani, így jelentkeztem PhD-ra, de nem tudom elképzelni, hogy ebben a szakmában dolgozzam. A gyakorlati és kutatói pszichológia nagyon más, nem nagyon fogom ezt a tudást hasznosítani később, de kiskapunak jó lehet, elmehetek vele külföldre is. Viszont jelenleg bajban lesz a család a rezsi miatt, lesz lakótársam és hazaadom a pénzt, emiatt sem adom fel a PhD-t, mert egy biztos összeg havonta. :)

Az állatok szeretetén vitatkoznotok nem tudom, hogy miért ekkora probléma, én csak szeretem az állatokat, a kutyákat is, de egyszerűen inkább cicás vagyok. Nem tenyésztek macskákat, nem is célom. De minden állat tartása felelősség. Szeretnék állatot tartani, és ez is olyasmi, mint a gyerekvállalás: nem szeretném, ha hozzá sem érne a kisállataimhoz. Szeressük együtt a kiskedvencet, ha lesz, bármi legyen az. Nektek magatokkal lehet problémátok, ha valaki állatok iránti szeretetét kritizáljátok. Ez nem mánia, nem is betegség. Ennyire manipulálható, besz**i p***a nem vagyok, bocs, csakhogy kedves szavaitokkal éljek. :D

Van hobbim, a rajzolás a hobbim, szeretek főzni, és hobbifotós is vagyok. Sétálni és úszni, csak otthon táncolni is szeretek, ez a fő mozgásformám. Utazni is imádok, lehetőségem volt eddig legalább 30x elmenni küldföldre. Nem olcsó hobbik ezek, viszont introvertáltként ezek maximálisan kikapcsolnak, de nem ezek azok a dolgok, amik egy kapcsolatot meghatároznak, szerintem, hanem a közös életszemlélet, empátia-tolerancia szintje stb.

10-es, a pánikbetegségben szenvedőknél vannak tipikus helyzetek, amiket nem érdemes feszegetni, ha garantáltan pánikrohamot, szorongást vagy aminek szeretnéd nevezni, okoznak. Van annyi önismeretem, hogy tudjam, miért nem ülnék motorra, miért nem tudok vezetni (szerettem volna, de nem sikerült megtanulnom, van az a pont, amikor nem érdemes tovább próbálkozni). Pszichológusként azt tartom nagyobb hátránynak, ha valaki nem hajlandó kezelni, felismerni saját határait, korlátait, aminek később olyan következményei lehetnek, mint a súlyosabb káros szenvedélyek, kiégés, kezeletlen depresszió. Nem a mindenségtől kell rettegni, de vannak élethelyzetek, amiket tudatosan el tudok kerülni, ha van rá lehetőség. Egy kapcsolat és a szerelem sem mindenható. Elfogadtam magamban, hogy bizonyos korlátaimon senki kedvéért nem tudok változtatni.

De pl: tériszonyos vagyok mégis szeretnék egyszer hőlégballonnal repülni, nem féltem a repülőgépen sem, úgyhogy remélem ezen álmom egyszer beteljesül.

És igen, mondták már, hogy a személyiségem alapján teljesen alkalmatlan vagyok a szakmára, mert ahhoz vagy keményebbnek kéne lenni, vagy javítani a szorongásomon, azon, ami nem megy.

Terápiára is járok, szeretnék jobban lenni.

Nem hiszem, hogy irreális elvárás olyasmire számítani a másiktól, amire én is képes vagyok. Tudományosan és személyesen sem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást.

A szerelem és a mérhetetlen szexuális vágy között (amit a fizikai gesztusok is simán kiváltanak), azért nem kevés eltérés van, de ugyancsak szakmailag tudom, hogy ezek között a rózsaszín köd alatt nehéz különbséget tenni. A rózsaszín köd viszont nem jellemez minden kapcsolatot. Nem mindenki vérmérséklete, temperamentuma azonos, aki lángolásra vágyik, azt keresi, aki nyugalomra és biztonságra, annak valószínű más igényei vannak.

Úgy sem lehet akárkivel próbálkozni, hogy semmilyen elképzelésed nincs, sokkal könnyebben bajba kerülhetsz... Ez akkor lehet, ha saját magad is csak sodródsz az árral. Ez is egy felfogás, de lehet kicsit tudatosabban is választani. Sziasztok.

10-es elolvastam az írásod még egyszer, és szakmailag mondom, hogy ennyire kevés empátiával bizonyára sok emberrel összevesztél már és nem kevés ember megmondta neked már a magáét így bizonyára nagy tehetséged van mások leckéztezésében, kiosztásában. Nem hatsz meg. Volt egy lakótársam, a légynek sem ártottam, maximum a villanyt égettem, de meghallgattam minden este az aznapi kiborulásait (amit nem is kellett volna hagynom), erre ő kért meg, hogy költözzek el, mert borzalmas a személyiségem. 3 dolgot kértem tőle, mert rendszeresen nem hagyott aludni, és nem engedett be reggel a fürdőbe, hiába is keltem fel 8-kor a 10 órai órámra. 0 kompromisszumkészség!

Vertek már át,hogyne, a kedves, jóhiszemű embereket mindet átverik legalább egyszer-kétszer.

Volt két férfi ismerősöm, "haverom" baráti körből. Jóban is voltunk amúgy. Az egyik, amikor elköltöztem, letámadott, hogy bárcsak együtt lettünk volna, megpróbáltuk volna. :/ Ez már érzelmi zsarolásnak minősül, mert engem hibáztatott az egészért, pedig nem is udvarolt nekem. Egyetemen az első igazi randim után szobára hívott a srác. Megmondtam neki, hogy de hát vele már megbeszéltük, hogy én még nem tartok itt. Rám csapta az ajtót a gyökér. XD Persze utána messengeren elmondott mindennek is.

Volt egy komoly udvarlóm, új baráti körből, de csak harmadik keréknek akart, és ez is csak hosszú idő után derült ki, amikor menthetetlennek vélte a kapcsolatukat. Végül a barátnője szakított vele. Olyan szinten elkezdett nyomulni, mintha 180 fokos fordulatot vett volna a személyisége és iszonyatos hülyeségeket beszélt. Megmondtam neki, hogy ez roppant kellemetlen volt, szégyellje magát, amiért eleve szórakozott velem és nem hittem el, hogy azt gondolta, majd megvárom, ha szabad lesz. :D

Náluk amúgy nem nehéz jobbnak lenni. :)

Azóta kiléptem abból a körből, nem voltam oda való. Kis túlzással megpróbáltam a 0-ról elindítani az életemet. Egymástól szétszórva van három jó barátnőm és pár jó kollégám. Ez nekem most elég.

Az unalmas relatív, engem egy jó téma fotózáshoz ugyanúgy feldob, mintha más a kertben piknikezne, de jó társaságban ezt is megéltem pont a múlt héten egy külföldi rokonomnál, már nagyon hiányzott az utazás is, és az is, hogy ne egy barátnős mozi, éttermi vacsora legyen, mert panelben grillezni kicsit nehéz. :P