Megjelölöm, visszaigazol, eltűnök az ismerősei közül, majd ő jelöl meg. Ez mégis micsoda?

#22: Az a helyzet, hogy sosem volt túl sok önbizalmam, rendszerint meg is szívtam a közeledési kísérleteimet, így idővel egyre kevesebb lelkesedéssel vágtam bele az ilyesmibe. De ami talán még nagyobb gátlásokat állít bennem (nem csak vele szemben, hanem másokkal szemben is), az az a félelem, hogy mi lesz, ha bárki megtudja a titkaimat. Voltak, akik megtudták, és szépen lassan meg is szüntették velem a kapcsolatot. Nem nagyon merek megnyílni, nem igazán merek közel engedni magamhoz másokat, részben pont ezért. Állandóan ott motoszkál bennem, hogy megint ugyanaz lesz a vége, ha kinyílok, amúgy persze meg tudom érteni, ha valaki inkább "normális" embert akar.

#21: "Azzal, hogy teccessz, senkinél nem fogsz sikert elérni!" Ezt nyilván tudom, ennyire hülye még én sem vagyok. Egyébként nyilván ha neked megtetszik egy "ismeretlen", te sem nagyon tudsz másra alapozni, csak a külsejére, az alapján tudod eldönteni, hogy szeretnéd-e megismerni vagy sem. Feltételezem, ha mondjuk az utcán látsz valakit, akkor nem az ragad meg benne ismeretlenül is, hogy "biztosan jókat tudnánk beszélgetni a környezetvédelemről meg a monetáris politikáról". A fő gond az, hogy egyrészt folyamatosan jön az, hogy tetszik X vagy Y, másrészt viszont rögtön jön a gyomorgörcs, hogy el fog-e tudni fogadni, mert "problémás" vagyok. Így aztán sokszor megmaradok inkább csak a tervezgetések szintjén, a közeledési kísérleteim rendszerint kudarcot vallottak, soha nem is kellettem senkinek, nagy ritkán eljutottam ugyan egy-egy randiig, de aztán ennyi. Sokszor lepörgetem magamban a dolgokat, hogy oké, hogy eljutok valakivel odáig, hogy beszélgetünk, ismerkedünk, de mi lesz, ha jönnek a komolyabb témák, és el kell mondanom pl. azt, hogy pszichés beteg vagyok, vagy más olyan dolgokról kellene beszélnem, amiket szégyellek. Másnak valószínűleg öröm az ismerkedés, mert vadászösztön, meg hasonlók, nálam viszont leginkább a félelemmel és a gyomorgörccsel kapcsolódik össze, mert rögtön az jut eszembe, hogy előbb-utóbb úgyis kiderülne rólam minden, és félek kitárulkozni, mert az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal, ha elmondom nekik a dolgaimat, és inkább eltűnnek az életemből.