Velem van a probléma, ha 27 évesen még nem érzem magam késznek a gyerekvállalásra?

Én is 27 éves vagyok, bár még nem vagyok házas, de én is azt érzem, hogy nem akarok most még gyereket. Az is lehet, hogy pár év múlva minden vágyam az lesz. Szerencsére annyit fejlődött az orvostudomány, hogy akár 40 évesen is lehet egészségesen szülni. Persze, könnyebb a testnek fiatalon, de ha 10 év múlva találod ki, hogy neked gyerek kell, akkor sincs semmi gond.

Pl anyukám engem 26 évesen szült, én 26 évesen sehol se tartottam, barátom se volt. Egyébként a testvérei pedig idősebbek voltak, pl a húga aki 2 évvel fiatalabb nála 39 évesen szült. Az összes unokatesóm 10+ évvel fiatalabb nálam.

Szerintem nincs olyan gyerekvállalásban, hogy mikor kell. Akkor érdemes, ha készen állsz rá és szeretnéd is. Lényegtelen, hogy hány éves vagy. Van olyan ismerősöm, aki 24 évesen anyuka lett és olyan is, aki most 31 éves és gyorsan utazik még egy kicsit mielott összeházasodik a párjával és babaprojekt lesz. Mindkettő egyformán jó döntés szerintem

Semmi baj nincs azzal, ha 27 évesen nem érzed készen Magad rá.

Mindenki jobban jár (Te, a párod és a gyerek is), ha akkor vállaljátok, amikor késznek érzitek magatokat, semmi sem rosszabb annál, mikor az anyuka csak a társadalmi elvárásoknak próbál megfelelni, nem áll készen a gyerekvállalásra, de azért csak bevállalják, mert a szülők/társadalom/ismerősök/stb. mind ezt várja tőle, egyedül ő maga nem és nyűgnek éli meg az első pillanattól kezdve az egészet, ezáltal traumatizálva később a gyereket (nem tud neki megfelelő lelki,érzelmi hátteret biztosítani, odaadja a "kütyüket", addig sem kell foglalkozni vele,stb.)

Azt meg nem tudod és felesleges is azon gondolkodni, hogy x év múlva hogy fogod magad érezni, mert rövid időn belül is sokat tud változni az ember személyisége/véleménye bizonyos dolgokkal kapcsolatban.

Én megértem hogy így érzel ,viszont annak hogy húzzátok az időt a gyerekvállalásra vannak hátulütői.

1. 30 éves korig a legideálisabb szülni egészségügyileg tekintve,ekkor vagy életed top formájában. Esetleg 35. De 40 éves kortól már veszélyeztetettebb is a szülés az Anyára illetve a Magzatra nézve+egyre nagyobb az esélye,hogy valami betegséggel ,vagy egészségügyi hátránnyal hozod világra a gyermeket.

2. Minél később szülsz,annál kevesebb időt tudsz a gyermekeddel tölteni ezen a világon ,annál kevesebb az esélye,hogy esetleg még az unokáiddal is találkozhass.

De rengetegen éreznek úgy mint Te! Főleg ebben a világban amerre haladunk (infláció,háború,forint értékvesztése stb) . Sokan ezek miatt nem mernek mostanában gyereket vállalni.

Én már vállalnék,már 3 éve együtt lakunk a párommal,de Anyósoméknál. Házra gyűjtünk,de ebben a világban elég lassan jön össze a pénz, főleg most hogy mindennek megy fel az ára,de a munkahelyeken nem emelkednek a bérek.

Szóval nálunk is kérdéses,hogy egyáltlaán sikerül-e 30 éves korunkig gyereket válllani de az lenne a cél,hogy max 30ig legyen. Ha véletlen csúszunk pár évet az se gond,de azért az már úgy nem a legjobb.

24/N

“ 1. 30 éves korig a legideálisabb szülni egészségügyileg tekintve,ekkor vagy életed top formájában. Esetleg 35. De 40 éves kortól már veszélyeztetettebb is a szülés az Anyára illetve a Magzatra nézve+egyre nagyobb az esélye,hogy valami betegséggel ,vagy egészségügyi hátránnyal hozod világra a gyermeket.”

Ez egy baromság, urbánus legenda. Rengeteg nőt ismerek, aki 30 fölött szült 3-4 gyereket, sőt olyan is van, aki 42 évesen ikreket szült és mind egészséges. 2 beteg gyerekről tudok (Down-szindrómások, szívbetegek is), mindketten fiatal 25 körüli szülőkhöz születtek. Bármilyen életkorban lehet beteg és egészséges gyereked is, a legnagyobb butaság lenne csak azért fiatalon szülni, mikor még nemis vágysz rá, mert attól félsz, hogy beteg lesz.

Három gyerekem van. Ezt csak viszonyításképpen.

Nem veled van a baj, hanem ezzel a torz értékrendű, hibás közvélekedéssel, hogy még a gyerek előtt kell elérni mindent, előtte kell _élni_, mert utána csak a gyerek töltheti ki minden perced és minden gondolatod.

Aminek az az alapja, hogy anyaként te fogsz háttérbe szorulni minden téren. Elkopnak a barátok, ha nem jársz bulizni meg csavarogni. A munkaerőpiacon örök hátrányban vagy. Mondjuk nőként mindig, ha nincs gyerek, akkor azért, mert úgyis szülni mész. Nincs bölcsi, nincs orvos, xar az ovi, kevés a tanár, a fél életed táppénzen töltöd. Mindig rohanni kell, hogy hozni vagy vinni tudd a gyereket.

De nem veled van baj, és főleg nem a gyerekvállalással, hanem a rendszerrel meg a társadalommal.

Fura módon pont a család az, ami ezen át tud segíteni. Beleértve a választott családunk, azokat a barátokat, akik tényleg azok. Egyáltalán nem természetes, hogy egy gyerek a fogantatástól a diplomaosztoig egyedül az anya gondja és felelőssége!

Első és legfontosabb egy olyan pár, akiből nagybetűs APA lesz. Akinek nem megy össze a farka, ha otthon marad táppénzen a gyerekkel, netán akár gyed-en is, ha ezzel a család jobban jár. Akinek nem nyűg a saját csemetét gondozni egy délután, hogy te is kiszabadulj a barátaiddal.

A fiatalon gyerekvállalás mellett óriási plusz pont, hogy jó esetben számithatsz négy nagyszülőre. Ha csak vészhelyzetben el tudja hozni az oviból, vagy havonta egy órát rá tudod bízni, az is jelentős segítség a semmihez képest. Ugyanígy nagy kincs egy lelkes barátnő vagy rokon, aki _szívesen_ vigyáz rá néha, vagy számíthatsz rá, ha baj van.

Minden mást meg meg lehet oldani, csak sokszor rohadt nehéz. Pont ezért csináltuk mi azt, hogy előre megterveztük, mikor és miért és hogyan és hova jöhet(nek) a gyerek(ek). Eleve úgy beszéltük meg, hogy szeretnénk kettőt, de ha az első után azt mondja egyikünk, hogy elég, akkor nem erőltetjük. Tudunk egy gyerekkel is boldogok lenni. Aztán azt, hogy ez az első mikor jöhet. Pl az alatt a két év alatt én új szakmát tanultam, hogy könnyebben térhessek vissza a munkába. A másodikat is úgy terveztük, hogy mikor lenne legjobb, legkevésbé megterhelő anyagilag, stb. Ezért mentem vissza 2 évre dolgozni. Pont akkor voltam gyed-en, mikor a nagy kezdte a sulit, és ez elsős gyereknek nagy segítség volt.

A harmadik gyerekkel pedig egy éves korig voltam otthon, aztán cseréltünk, és apa maradt gyed-en, illetve gyes-en. Ő is tanult ez alatt. Én meg toltam a karrierem.

Gyerek mellett is lehet kirándulni, nyaralni, barátokkal összejárni, aktívan sportolni. De nem úgy, hogy rajtad kívül egy percet se fogja más kézben!

Ráadásul normális esetben nem esel ki a munkából se végleg. A főnöknőmnek öt gyereke van, például.

Eleinte nehéz, amíg kicsik.

Mire 10-12 évesek, önjárók, és normális esetben önellátók a legkisebbek is, már pont úgy lehet tolni a szekeret, mint gyerek nélkül. De azért egy hétvégi túrázás mégis velük az igazi.

Amikor nehéz, azt viszont úgy lehet végigcsinálni, ha akartad és vágytál rá, hogy ő legyen neked! Amíg nem érzed, hogy akarsz gyereket, addig türelem. De ha eljön az érzés, akkor viszont ne tartson vissza semmi. Megoldjátok!