Gyereket szeretnénk, de én félek az otthoni rossz életem miatt. Hogyan győzzem le ezeket a rossz gondolatokat?

Menj el szakemberhez és beszéld meg valakivel ezeket az érzéseket. Én férfi vagyok, nekem is szar gyerekkorom volt, apám alkesz volt, a szüleim folyamatosan veszekedtek, nem igazán kaptunk szeretetet, törődést, nem töltöttek fel minket önbizalommal a felnőtt életre. Nagyon sok mindent huszonévesen kellett megtanulnom magamtól, amiket mások megtanulnak a szüleiktől gondolkodás nélkül még gyerekként.

Ugyanezek voltak bennem is, amikor családot alapítottam, de én jártam terápiára, meg olyan ingyenes tanácsadóhoz (civil alapítvány) és közösségbe, ahová a függő szülők gyerekei járhattak (apám alkeszsége miatt) és ott ezeket a gondolatokat szóvá is tudtam tenni. Ne fordulj befelé, ne tartsd meg ezeket a félelmeket magadnak te sem, hanem mondd el őket valakinek élőben. Én szakembert is javaslok pont ezért, mert ott biztosan pozitív és segítő reakciókat fogsz kapni.

Pszichológus! Az ilyen gyerekkori "traumákat", berögzült gondolati mintázatokat segít feloldani. Onnan tudom, hogy én is keresztül mentem ezen.

Ha nem vállalsz most azonnal gyereket, csak fél-1-2 év terápia után, még akkor sem leszel elkésve. A lényeg az, hogy a gyerekednek egy egészséges mentalitású, kiegyensúlyozott anyukája (és apukája) legyen. Ha ilyen állapotban vállalsz gyereket, az a gyerekre is hatással lesz tudat alatt!

Azt nem bánnád, hogy ott egy ember, akit te csináltál, és nem akkora durranás, mint elképzelted?

(Egyébként ha ezt kutyával vagy aranyhallal írtad volna le, mindenki lebeszélne róla.)

Az egy nagyon bölcs dolog, hogy erről így gondolkodsz. Előrelátó vagy, ez az a lépcső, amelyiken még fel kell menned, de az utat már megtaláltad hozzá, ott van benned.

Hidd el sok olyan család van, ahol mondjuk anyagilag támogatják a felnőtt gyereküket, de pszichésen pont ellenkezőleg.

Mindenkinek ki kell járnia a maga útját, és ezt mindenki csakis maga tudja megtenni. Senki sem fogja helyettünk elvégezni azt a belső munkát, ami a fejlődésünkhöz vezet.

Szerintem ezt te is felismerted és pont ezért leszel nagyszerű anyukája a gyermekednek, mert sosem fogod elfelejteni honnan jöttél. De tudsz rajta változtatni és tudsz tenni azért, hogy Neki majd jó legyen.

Én is javaslom, mint már többen, hogy menj bátran pszichológushoz.

"Az is a baj, hogy egyedul nem tudnek ellatni egy gyereket, es lelkileg sem tudnam osszeszedni magam ha esetleg (ne adja az eg) a ferjemmel kulon mennenk."

Én így biztos, hogy nem vállalnék gyereket. KELL, hogy egyedül is meg tudjam oldani, ez az életképes minimum egy ekkora felelősséggel járó döntéshez.