Voltatok már úgy, hogy inkább benne maradtatok egy rossz párkapcsolatban mert féltetek lépni? Esetleg más okból, de inkább benne maradtatok, pedig legbelül éreztétek, hogy nem jó és lépni kellene?

Volt. Éveket vesztegettem csak mert "kényelmes" volt, megszokott, és azt gondoltam úgysem lesz jobb.

Aztán jött egy olyan élmény, ami után újra értékesnek éreztem magam (nem léptem félre, csak udvaroltak nekem), és egy nagy levegővel kiléptem. Nem jöttem össze az ominózus "felbujtóval", és jó szar helyzetbe kerültem, de hamar megoldottam önerőből - ez már rengeteget dobott az önbecsülésemen - és egy sokkal, sokkal jobb, helyesebb, kedvesebb emberrel kötöttem össze az életem. Mindenkit arra biztatok, hogy ha felmerül benne, hogy mennie kellene, hát menjen.