Egyenrangú, kölcsönösségen alapuló kapcsolatban élek? Miből t u d játok, (példákkal), ha igen és miből, ha nem? Hogy vagytok megelégedve a kapcsolatotokkal?

Abból tudom, hogy nálunk nincs alá és fölé rendelt. Egyenlőek vagyunk, megosztjuk a feladatokat, költségeket.

Mennyire vagyok elégedett? Teljes mértékben.

Nem hoz komoly döntéseket anélkül, hogy velem egyeztetett volna, ahogyan én sem. Ez legyen akár anyagi jellegű, akár más, de hacsak nem arról van szó, hogy milyen színű ruhát vegyünk magunknak, akkor megbeszéljük a másikkal. Simán együttérez velem a nehéz pillanatokban, nem kicsinyli le az én befektetett energiám és munkám valamibe. Még ha rosszul is sikerült az ebéd, amit főztem, ha én nem javaslok pizzarendelést, ő bizony megeszi :D És attól még, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, nem tekinti kizárólag az én feladatomnak sem a háztartást, sem a gyereknevelést (azt főleg), nem kell könyörögni, hogy kivegye a részét, és emiatt nem is probléma, ha én elmegyek barátnőzni. Persze ő némileg szabadabban mozog, mert a gyerekek hozzám jobban ragaszkodnak, hiszen még kicsik (7 hónapos és 3 éves), de figyelembe veszi, hogy ne menjen el túl gyakran itthonról, vagy ha extra nehéz napom volt, akkor inkább lemondja a programját és marad velünk, kérés és kérdés nélkül. Plusz mindezek mellett az anyagi kérdésekbe ugyanúgy bevon, közösnek kezeli ő is a bevételünket, nem azt nézi, hogy ő mennyivel többet ad bele, hanem hogy a háztartásunk összbevétele/kiadása mennyi. És ez fordítva is igaz.

Abszolút meg vagyok elégedve a kapcsolatunkkal. Szeretem a férjem és úgy érzem, hogy ő is engem. Boldogok vagyunk, a nehézségek ellenére is.

Úgy viselkedik a párom velem, ahogy én vele és úgy viselkedek én vele, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak.

Nem rakétatudomány rájönni, hogy mikor nem vagy rongy státuszban.

Nekem könnyű dolgom van.

Nálunk ugyanis nincsenek nemek szerinti feladatok. Képességek szerinti feladatok vannak.

Pl. A cuccokat az hordja be, aki jobban bírja. Általában ő, de ha lesérül, akkor én.

Vagy a gyerekeknél nem feltételezzük, hogy a szoptatáson és a csed-en kívül (amit ugye csak én kaphatok), lenne különbség benne, hogy ki mennyire tudja ellátni őket. (A gyakorláson kívül)

Nálam red flag, ha nagyon nemi szerepekben gondolkodik:

Pl. Az olyan rossz, ha egy nő elhízik. - És egy férfi?

Vagy: Szeretem, ha egy nő házias. - És egy férfi ne legyen az?

Vagy: Jó, ha egy nő szereti a gyerekeket. - És a férfiaknál nem jó?

Ha pl. úgy fogalmaz, hogy mivel én karrierista vagyok és sokat dolgozok, ezért olyan párt keresnék, aki felneveli a gyerekeket és viszi a háztartást, az tök más, mint amikor azért kell ezt tenned, mert te vagy a nő és a férfi. Ugyanis az utóbbiból “törvényszerűleg” nem lehet kilépni, az elsőben ő valami miatt valamit csinál, amin nyilván tud változtatni, ha akar vagy kell.

Nem tudom konkrétabban mire vagy kíváncsi, mert az nem derült ki eddig.

Mi egyenrangú kapcsolatban élünk, ez nem is kérdés, különben nem lennénk együtt. Nem lennék együtt olyannal akivel ezt nem lehet megtenni.

Részletek:

-mindketten hozzájárulunk anyagilag a kiadásokhoz azaz dolgozunk

- mindketten csináljuk a házimunkát is heti váltásban. Kizárólag közös megegyezés alapján mert nekünk így jó és így praktikus is, az egyedüli 2 dolog ami elkülönül, az a főzés ami nekem sokkal jobban megy mert gyerekkorom óta csinálom, nem volt aki helyettem megtegye, anyám utált főzni, így abbahagyta miután már biztonsággal felértem a tűzhelyet, és ha enni akartam, magamnak kellett megcsinálni, így korán megtanultam. 9-10 éves koromtól magamra főzök.

A postai számlákat+ bevásárlást pedig a férjem intézi, ő egyébként is erősebb fizikailag, és tudja cipelni. Én mindig banyatankkal mentem és úgyis majd megszakadtam😂 + magát a vásárlást is gyűlölöm. Neki meg nincs vele baja. Szóval ezen felül mindketten megcsinálunk mindent, a mosogatástól a wc pucolásig. Meg a füvet is együtt nyírjuk a kertben.

Közös megegyezésen alapulóan közös a kassza, és minden kiadást meg szoktunk beszélni. De nem csak pénzügyekben. Pl pár hónapja a férjemnek változás történt a munkahelyén a munkaidejében. Kiderült hogy lesz lehetőség túlórát vállalni, és erről is megkérdezett, mit gondolok mennyit vállaljon. Én mondtam hogy annyit amennyit ő bír és amíg nem érzi túlhajszoltnak magát. Arra jutottunk hogy max heti 6 óra pluszt vállal ez egy napra +2 óra.

Aztán, Ha pl valamelyikünk beteg, rosszul érzi magát, a másik szó nélkül átvállalja át a házimunkát helyette. Mikor a férjem kórházban volt, illetve még bent voltak a varratok, akkor én vásároltam.Mikor én voltam nagyon beteg 1,5 hónapig, tele fájdalmakkal, szédültem, köhögtem, fulladtam stb, akkor nagyrészt ő csinált mindent.

Ha külön megyünk valahova pl barátokkal programozni , azt is megbeszéljük, és a közös programokat is.

Nem tudom pontosan mi érdekel.