Akinek az első kapcsolatából házasság lett, nem öli meg a kíváncsiság milyen lenne mással?

19 éve vagyok együtt a férjemmel, első pasi az életemben. Nem értem hogy nem éltem ki magam. Szerintem sokkal feloldódottabb vagyok, voltam mellette mintha mindig idegennel kezdeném. Olyan dolgokat élünk meg együtt amit mással nem lett volna. Szóval nem, nincs bennem kíváncsiság. Miért lenne, ha teljesen kielégítő a (szexuális) életem?

Ha bent ülsz egy porscheban, miért akarnál kipróbálni egy suzukit? Fel sem merül az igény.

"Ritka, hogy valaki 20 evesen pont azt az embert szurja ki, akivel minden egyezni fog 40 evesen is. Ez veletlen, nem pedig bolcs elorelatas"

-fel sem merül hogy esetleg nem véletlen, nem bölcs előrelátás hanem közös munka? Együtt érés, együtt fejlődés, ésszerű kompromisszumok stb stb..

Azt látom a korosztályom (35+) párkeresési tragédiájának, hogy képtelenek változni a másik kedvéért. Instant készen szeretnék kapni az elképzelésük tárgyát, kialakult életük, személyiségükből semmi kompromisszumra nem képesek.

A pasik mennek csak el.mindig. en is letudtam volna élni az elsővel is a masodikkal.is.

Csak azert kényszerulok másik pasikra mert a pasik viszont nem igy gondolkodnak hogy a tiniszerelmével fog megöregedni is.

#14 Ami neked természetes, másnak nem az. Nagyon sok embert hajt a vadászösztön, hogy a te hasonlatoddal éljek: Hiába ülhet minden nap Porscheban, azt is megunja egy idő után és kell neki a változatosság.

Tök jó, hogy te így élsz, én is hasonló vagyok, de az emberek többsége nem ilyen.

"A pasik mennek csak el.mindig"

Jajj, dehogy! Ismertem én több olyan nőt, aki hiába volt házas, ordas nagy k*rva volt, mindenkivel összefeküdt a munkahelyen, akivel csak lehetett.

Gondolhatod higy egy nő nem ugy szül nem az a célja hogy aztán a varossal d.gassa magát.

Ha erre az utra tér az kényszerbol van mert apuka egy gyökèr aljadék.