Akinek saját lakása/háza van közösen a párjával, előfordult már, hogy rajtuk kívül álló okok miatt megbánták a vásárlást, mert nem érezték ott jól magukat?

Három hónap az lófitty ahhoz, hogy otthon érezd magad egy új helyen. Szerintem.

Egyébként volt ilyen, megvettük, megnéztük, mindenkivel beszéltünk, akivel kellett, aztán kb így fél órával azután, hogy aláírtuk az adásvételit, bejelentkezett egy harmadik fél, aki csak akkor értesült rólunk, és kész, áthúzta az addigi terveinket (közös tulajdonú tér használatát illetően) :D Abban a pillanatban nem voltunk éppen boldogok. De megtanultunk együtt élni vele, bosszankodtunk párszor, de alapból is átmeneti otthonnak vettük, így 5 év múlva elköltöztünk, úgy voltunk vele, addig kibírjuk. Ha állandóra vettük volna, akkor szerintem 5 évig nem húzzuk ki ott, eladjuk és költözünk, mert eléggé dealbreaker dologról lett volna szó, amivel nem tudtunk volna életünk végéig együtt élni.

Nekünk, miután a szomszédba költözött egy kétgyerekes házaspár. Apuka melózik, anyu üvölt a gyerekkel, a gyerek visszaüvölt - nyáron ez természetesen odakinn, pepitában.

Kértük szépen, csúnyán, hívtunk rá rendőrt, mert azt hittük, bántalmazás folyik - most áruljuk a házat.

Szerettünk itt élni, de így nem, hogy majdnem 0-24 az ordibálást hallgatjuk.

Költözünk - az új ház 50méteres körzetében nincs szomszéd :D