Hogyan tudtatok túllépni a bizonytalanságaitokon?

En igy vagyok vele hogy akknek így nem kellek ahogy vagyok, az akkor se akarjon ha épp bombanő formában vagyok.

Meg milyen már ugy lenni valakivel egyutt hogy csak azert van velem mert pl szilikonmellem van amugy meg agyba főve csalna meg kidobna?

En amugy igy leptem ki hogy amikor megfeleltem egy srácnak.(ne hordjak szoknyat ne sminkeljek nem festhetem a körmöm se ne legyen festett a hajam nem hordhatok passzos gaatyákat felsőket se es plázacicabol(modellkedtem is) átvedlettem neki vmi fius sportos termeszetes lánynak akkor meg bele kezdett kötni egy szeplőbe vagy egy kisebb anyajegybe mert másba már nem tudott..)

Na én ezt akkor engedtem el hogy érdekeljen mások véleménye.

Azota egy szemüveges amolyan vidéki parasztos egyszerű dagadtal van. És dul a love♡

Azért az nem teljesen világos nekem, hogy vajon objektíve ronda vagy, vagy csak annak tartod magad. Ha az utóbbi, akkor azon a plasztikai sebész sem biztos, hogy segíteni fog. Lehet, hogy túl hosszú lesz a válaszom, (lehet, hogy felesleges is), azért mégis ideírom.

3 példát szeretnék hozni a saját ismeretségi körömből. Az első a gyerekkori barátnőm, aki valóban nem volt egy kimondott szépség, de tudott volna az lenni, ha akar. Valamiért nem akart, és beragadt a "senkinek sem kellek, mert nem vagyok szép" szerepbe. Egy kifejezetten okos és jófej csajról beszélünk, akinek még szuper alakja is volt, csak éppen ezt rajtam kívül senki nem nagyon vette észre, mert a befordultsága miatt görnyedten járt, és meg sem próbálta megmutatni, milyen csinos. Minimális erőfeszítéssel szuper nő lehetett volna, valamiért mégsem tudott ebben hinni (csak gyanítom, hogy sose hallott az anyukájától semmilyen pozitív megerősítést, nekem meg nem hitt.)

A másik hölgy anyukám ismerőse volt, aki szó szerint egy barbibaba külsejével rendelkezett, ám a férje elhitette vele, hogy nem elég jó. Ez a hölgy néhány év alatt konkrétan lárvára operáltatta magát. Kár volt.

A harmadik pedig egy jelenlegi barátnőm, aki kifejezetten gyönyörű, és még a személyisége is elbűvölő, ő mégsem látja magát szépnek.

Nem lehet, hogy veled is vmi hasonló probléma lehet?

Szia!

Én egyetértek a hármassal.

Ha nem lát túl a külsőmön, hogy milyen ember vagyok, mert olyan felszínes akkor ne kelljek plasztikázva se.

Sok múlik egyébként azon hogyan prezentálod magad, ha csúnyának tartod magad (nem is ismerkedsz, beszélgetsz ellenkező neműekkel főleg!), akkor más is annak fog nézni. Vagy ha nem is néz annak nem fog esélyt adni, mert a kisugárzásod taszító. Önbizalmat kellene növelni. Elmész fodrászhoz, kozmetikushoz, tanácsot kérsz divat szempontjából "szakértőt", sportolsz, tanulsz, új hobbikat próbálsz elsajátítani ami érdekel, meditálsz és teljesen másképp érzed magadat. Ha magabiztos(abb), pozitívabb vagy az látszik rajtad.

Hiába lenne plasztikai műtét neked nem lenne elég. Újabban kés alá feküdnél. És nagyon sok férfi irtózik a mű nőktől. Maximum szexre kellenek. 40 évesen a műtétek miatt az arcod elváltozna és tényleg kevés férfi venne figyelembe. Sokan jobban szeretik a természetes, kedves, okos és magabiztos nőket!