Nem tudom feldolgozni, és most, hogy jönnek az ünnepek már öngyilkosság gondolata is kísért. Beszéljek vele?

Fiatal, tapasztalatlan lány vagyok, és kikezdett velem egy nálam 10 évvel idősebb férfi. Vagyis nem kikezdett, én is szerelmes lettem belé, és ezt kihasználta.

Pénzzel lehúzott, mindig hitegetett, hogy majd együtt leszünk, de végül mindig csak szexre kellettem.

Már mindenki figyelmeztetett, hogy ő egy szélhámos, tartsam tőle meg a távolságot. Nem hittem senkinek, nagyon szerelmes voltam. Ha mondta valaki, hogy látták őt nővel, kérdőre vontam és hatalmas balhét csinált, hogy ez hazugság és csak a hírnevét próbálják tönkretenni... Félelmetes ahogy tudja manipulálni a környezetét, ezt már akkor is tudtam, de nem gondoltam hogy engem, az általa hívott "nagy szerelmét" így megbántaná...

Majd a semmiből kiderült, hogy családja van, felesége, és nem elég hogy gyereke van de a felesége épp terhes.

Ember nem zuhant még akkorát amit én akkor átéltem. Tudom, hogy naiv voltam, de nekem konkrétan már azt ígérgette, hogy bár nem vagyunk együtt, de még elintéz pár dolgot az életében és feleségül is fog venni. (én arra gyanakodtam, hogy drog ügyei vannak). És szex közben is néha felvetette, hogy mi lenne ha most nem védekeznék mert szeretne tőlem babát. Tehát volt bőven ámítás, én azt hittem ilyen csak a filmekben van, hogy ember tud ilyet hazudni.

Nyilván a gyomrom nem viselte el, amikor kiderült minden, felkerestem a családját viszont minden csak rosszabb lett. A feleség nem hitt el nekem semmit, képernyőképek ellenére sem. Több embert is megkértem hogy támassza alá, hogy mi együtt voltunk, de egyszerűen nem akarja elhinni. Mondjuk a nő IQ-ja no comment. Azóta mégjobban nyomatja a közös képeket közösségi médián, a férfi meg teljesen ellenem fordult, hogy visszaadta a pénzt amivel tartozott és hagyjam békén a családját, különben halálra ver... Vagy valami ilyesmi.

Szóval számomra feldolgozhatatlan, én eddig egy kis csendes, visszahúzódó életet éltem, annyi bűnöm volt, hogy szerelmes lettem. Egy idős rafinált férfiba. Nyilván a környezetemben mindenki engem hibáztat, nem a férfit, hogy velem ezt meg lehetett csinálni. Ha sírok miatta duplán "kapok", hogy nehogymár ezek után még fájjon, hát felejtsem már el. Úgy érzem senki nem ért meg, ellenségnek tekintenek családok, amiért kiteregettem mindent a férfiról, nyilván a környezete neki hisz nem nekem. Olyan szinten érzem magam zsákutcában, hogy nem bírom már elviselni. Nem tudok emberekkel beszélgetni, a barátaim fájdalma szakítás miatt eltörpülnek úgy érzem, csak tehernek érzem magam a közösségekben az állandó szorongásom miatt.

Nem akarom magam sajnáltatni, de komolyan úgy érzem nem fogom kibírni ezt a fájdalmat, vagy ha mégis valami teljesen roncs emberként kell tovább mennem. 2 évet vett el az életemből ez a férfi, tehát nem is csak egy pár hónapos sztori.

Kínomban már arra gondoltam, hogy felkeresem, hogy beszéljünk, bármit akármit, mert folyton vele álmodok... Hálistennek ahhoz voltam elég erős, hogy mindenhol letiltsam, 2 hónapja nem tudom mi van vele, miket raknak ki, barátaim szokták mondani hogy itt ott látják őket kézenfogva, és kerekedik a nő hasa. Ha felkeresném nem tudom mit mondjak neki, de ezt a folytó érzést meg akarom szüntetni, kell valahonnan valami mert megbolondulok. Mit mondjak neki? Vagy mit kéne csinálnom, hogy csak eleve élni tudjak fájdalom nélkül?

Ráadásul tök egyedül élek a munkahelyem miatt. Ha van kis szabadidőm ezen kattogok. Nem tudom feldolgozni ezt a 2 évnyi illúziót, és azt az éles váltást ami követte... Képtelen vagyok rá.