Miért ragaszkodom még mindig ennyire hozzá? Mit tudnék tenni? Ezt nem nagyon bírom már.

Nagyon hosszú lenne ez a történet, ezért megpróbálom rövidre fogni :(

A helyzet az, hogy csúnyán átvert és végig hazudott nekem a volt "legjobb barátnöm" mindvégig míg barátok voltunk. Most már csak idézöjellel írom, mert kiderült, hogy csak én hittem így.

1 és fél évig voltunk barátok és elötte soha nem volt senkim, ezért nagyon örültem, hogy van valaki akiben megbízhatok és elmondhatok mindent neki.

4-5 hónapja kiderült, hogy nem is olyan volt mint hittem... viszont én végig vak voltam és egy másik énjét ismertem meg.. erröl az énröl már nem tudom, hogy valódi-e, de mikor együtt töltöttünk egész heteket akkor nem tünt úgy mintha megjátszotta volna magát.. :(

Teljesen megbíztam benne, senki mással nem beszéltem meg ennyi mindent...

Nagyon csúnyán elbánt velem, kibeszélt és eldobott mint egy rongyot és mindezt egy olyan okra fogva, hogy túl sokat volt rossz kedvem és lehúztam a hangulatát... miközben ö is ugyan ilyen volt, ezért is értettük meg annyira jól egymást azelött, mer hasonlóak voltunk.

Viszont mikor ö szomorú volt én mellette álltam és segítettem, ö pedig a barátság vége felé már le se sz@rta ha bajom volt :S

Igazából bele is szerettem, de erre csak akkor jöttem rá, mikor már vége volt az egésznek. Ez nagy hiba tudom jól, de nem tehetek róla.

Most nemrég csak úgy hirtelen rámírt neten, mintha semmi se történt volna és békülni akart. Viszont képtelen volt beismerni megint csak, hogy hibázott és a végén szép hosszan úgy leszólt, mintha egy sz@rdarab lennék :S

Engem meg annyira megrázott ez a hirtelen megjelenése miután már 4 hónapja nem is beszéltem vele, hogy utána írtam neki egy nagyon hosszú levelet, amiben leírtam, hogy mindketten hibáztunk és kibékülhetnénk, övé a döntés... Aztán következö nap írtam egy rövid levelet is, hogy vegye úgy, hogy nem írtam semmit az elöbb, mert rájöttem, hogy hülyeséget csinálok :S

Tudom ez így nagyon nem helyes, mert amiket tett, amiket mondott, azok után nem érdemel bocsánatot. Viszont nagyon hiányzik és már nem tudom mit csináljak :(

Már meg is hülyültem, mert direkt vettem olyan tusfürdöt, amit ö használt és most ezt használom és majdnem olyan illata lett a börömnek mint az övé volt. Most ha megszagolom a kezem mindig ö jut eszembe erröl az illatról... tudom ez már beteges :(

Azóta is rengeteget gondolok rá és még mindig ragaszkodok hozzá... megszeretném ölelni, látni szeretném :(

Talán azért érzem úgy, hogy szükségem lenne rá még mindig, mert úgy látom nem fogok helyette soha senkit találni már...

Lehet nem is lenne helyes ez az egész ezek után, mert beleszerettem és már nem lenne soha többé sima barátság köztünk, de nem tudom mit tegyek...

Légyszíves ne szóljatok le, csak szeretnék tanácsokat kérni :(

16/L