Emberek: én buta vagyok. Tudok valamit tenni? Nincs ötletem (mivel ostoba vagyok)

Hát… Én egy buta srác vagyok, egy sík buta srác, ez a baj. Nem vagyok sunyi-alattomos-rafinált. Nekem sem gyomrom, sem agykapacitásom nincs ehhez, és energiát sem akarok belefektetni ilyen „kis piszkos emberi játszmákba”. Én nem taktikázgatom, meg cicázok másokkal, emberekkel, lányokkal, idegeikkel. Nem… Verek át embereket, találok ki kamusztorikat, hogy nagyobb legyek, vagy hogy elcsábítsak lányokat. Nem tudom megjátszani magam, egyszerűen nem megy. És nem is akarom. Én utálom egyszerűen a színjátszást. Nekem nincs erőm, gyomrom a szemükbe hazudni a szüleimnek, lány szüleinek, haverjaimnak, végigkamuzni mindent. És mondjuk úgy, nem tudok hazudni. Ez van. Ostoba vagyok. Buta vagyok. Nem tudok taktikázgatni, főleg lányügyben, én nem szeretem kavarni sz-rt, egyszerűen, összeugrasztani embereket másokkal, meg kavargatni a rohadt lapjaimat, csak hogy a végén én legyek a győztes. Egyszerűen nem megy. És nem is akarom. Nem tudom, hogy tudnak mások emberi életekkel így játszogatni, én ehhez senki vagyok. Van a magamfajta buta, ostoba srácoknak valamire esélye ebben a világban? Mindig a sz-rkavarók győznek.

Persze, most mondhatnám azt, hogy okos vagyok, mert általában jól látom az összefüggéseket, van nyelvvizsgám, több is, egyetemen tanulok, voltam kitűnő is, úgy, hogy csak órán figyeltem, egy viszonylag jó érettségit hoztam össze 0 tanulással, de én ezt nem tartom okosságnak, inkább szerencsének. Alapból : az iskola nem az ész fokmérője. Szóval. Igen. Buta és ostoba vagyok. Egy sz*r. Utálok játszadozni, inkább a becsületet választom és a kitartást. De azt senki sem tartja nagyra.