Hogy segítsek a barátomnak, hogy másképp lássa a saját értékeit?

22 éves, én vagyok neki az első barátnője. Semmi baj nincs vele, nagyon helyes fiú, jól néz ki, ápolt, nem divatmajom, ráadásul okos is, és ami a legfontosabb hogy jószívű kedves. Tudja, hogy számíthat rám mindenben, elmondta, hogy mennyire kétségbe volt esve éveken keresztül, hogy utána nem érdeklődött senki, akiknél próbálkozott, visszautasították. Egyszerűen tropára vágta az önbizalmát.

Még az a jó, hogy nem ment bele akármilyen kapcsolatba és megvárt egy olyan lányt, aki lelki társa. Mert én értékelem őt, tényleg, és mivel tudom hogy kevés volt az önbizalma (most azért nyilván jobb a helyzet, hogy vagyok neki, boldogabb is) szoktam dicsérni, persze arra vigyázok, hogy ne legyen mesterkélt, spontán jöjjön, felhívom a figyelmét mind a belő mind a külső értékeire.

Elmondom neki az érdemeit, sokszor mondom hogy mennyire tetszik, milyen helyes. Tudatosan erősítem az önbizalmát, jól is esik neki ahogy látom.

Azért szeretnék tőletek tanácsot kérni, mert szeretném, ha a több éves bizonytalanság, kétségbe esés elmúlna. Én nem is érzem ezeket a mai lányokat (ez vicces, mert én is közéjük tartozom:D), hogy hogy lehet bunkón elküldeni egy ilyen fiút...és sokan elküldik az ilyeneket...persze, mert látszik rajta, hogy nincs önbizalma, hogy nem egy macsó, "falu bikája" típus, és nem bunkó. És igen, több hét után mert megcsókolni, nem rohant le, de nekem így volt tökéletes...végre valaki, aki nem csak arra megy-.-

Semmivel se kevesebb, mint bárki más, sőt 1000szer többet ér, nagyon jó MINDENBEN, odaadó, hűséges és nem kell attól parázni hogy megbámul másokat az úton ha velem van...szóval nem tutyi-mutyi, semmi ilyesmi...okos, talpraesett...és szeretném, ha ennek tudatában lenne. Hogy ne lássa magát kevesebbnek...mert nagyon nincs miért. Az tette tönkre ahogy a lányok lepattintották, sorozatban...azt hitte nem kell senkinek, de csak azért mert nem olyan volt a fellépése...bizonytalan, és nem bunkó.

Semmi baj vele.

Szerintetek ezzel segítek rajta, hogy erősítgetem az önbizalmát és megbecsülöm? Hogyan tudnák még segíteni? Mit tegyek/mondjak neki?

Előre is köszönöm az értelmes válaszokat!