Mennyire érzitek, hogy a szüleitekkel való kapcsolat, vagy éppen a szüleitek egymással való kapcsolata befolyásolja a ti szerelmi életeteket?

21:10-zel értek egyet sajnos.

Az ősök kapcsolatának fényében hogyan alakulnak a kapcsolataim? Sz*rul! 21:10 írásából rám vonatkozóan meg már sehogy. Inkább egyedül maradok.

11:29

Én már annyira sugározom a külsőmmel is, hogy mindenki hagyjon békén, hogy nálam már be se próbálkoznak. Bárminek ellenállok, kivéve a kísértést, de most már leesik, hogy úgyis felesleges. Én folyton a selejteseket fogom ki, nyilván nem véletlen, ezeket vonzom be. Csakhogy több ilyen nyomoronc már nem kell. Inkább maradok egyedül. Ja, beugrott, egy próbálkozóm van. BKV-n látott meg, néha egyidőben megyünk reggel. Kb. 40 lehet, és ordít róla, hogy az anyjával él, és egy lúzer... Csak azért, hogy ne legyek egyedül? Inkább magányosan forduljak fel!

11:29

A példát látva hogyan alakulnak a kapcsolataim? Ijesztően! Egész életemben azt igyekeztem elkerülni, hogy olyan legyek, mint az anyám, hogy ne legyek egy paranoiás, kétszínű, beteges, hárpia, és főképpen mindent megtettem, hogy ne végezzem magányosan. A sors iróniája, hogy most mégis így fest a dolog. Fogalmam sincs, hogyan és mitől működik egy kapcsolat. Én csak azt láttam és hallottam, hogy köteles vagyok szeretni az anyámat, aki ezért soha semmit nem tett. Ergo, egy párkapcsolatban én is csak követelni tudom a szeretetet, de fogalmam sincs, hogyan érdemelhetném ki, sőt, fogalmam sincs, hogyan alakul ki egy normális párkapcsolat. A gyerekkori alap nagy úr, hiszen arra épül az ember élete. Hiába próbáltam normálisan kialakítani kapcsolatot, mindig félrecsúszott... Hát, amíg van Internet, addig nem leszek magányos. Ez van!