Idővel minden házasság/kapcsolat ide jut?

Ma végighallgattam egy beszélgetést két házas kollégám között, ami nagyon elszomorított és lehangolt. Tudni kell rólam, hogy sajnos a környezetemben nem igazán láttam olyan házasságokat amiket én jónak neveznék, vagy amilyenre én magam is vágynék. Talán épp emiatt, mert nem láttam jó példákat, nem is igazán hiszek a házasságban és a szerelemben. Szeretnék, nagyon szeretnék hinni benne, hogy létezik, és nemcsak ideig-óráig, hanem tartósan is, de valahogy nem megy. Szóval az egyik kolléganőm panaszkodott a másiknak, hogy a férjévél lassan 1 hónapja állandóan csak marják egymást, 1 hete alig beszélnek. A kolléganőm 39 éves, a férje 42, 20 éve házasok, van 2 gyerekük (16 és 14 évesek). Szóval a nő azt mondta, hogy a férje el akar válni, de ő úgy van vele, hogy ott a lakástörlesztő, amit egyedül nem tud fizetni, már 20 éve együtt vannak, felnevelték a gyerekeiket együtt, ő már örül, ha manapság hazaesik a munkából elvégzi otthon amit kell, aztán békén hagyják. Neki nem hiányzik az, hogy elölről kezdjen mindent, neki nem kell más valaki, nincs hozzá energiája, hogy most egy másik férfit megszokjon, alkalmazkodjon hozzá stb. Aztán mondott valami olyasmit, hogy szex már jó ideje nincs köztük. Végül pedig befejezte egy olyan mondattal, hogy még mindig jobb ez így neki, hogy évente 5-6 alkalommal összevesznek, nem beszélnek és cirkusz van, de közben mégis nyugi van olyan szempontból, hogy eléldegélnek egymás mellett, biztos háttért jelent ez az egész, anyagilag kettőjük fizujából jól kijönnek.

Tényleg ennyi lenne? Komolyan nem értem, hogy tud így élni. Nem ítélem elé, ne értsetek félre, az ő élete, csak nem értem. Még csak 39 éves. Ha 60 lenne talán megérteném, de még 40 évet élhet simán. És így akar élni annyi ideig még? Én rettegek, hogy egyszer ide jutok. Mi a véleményetek erről? Mennyire általános ez a hozzáállás manapság?