Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni?

Nekem a meg sem kapni a rosszabb...

Mert bár igaz, hogy addig nem is ismerem igazán (emberről beszélek én is), de ebből kifolyólag nem tudok semmi rosszat elképzelni róla. Csak jót. Tökéletesnek képzelem. Továbbá ő sem ismer engem (igazán) és nem tudom, hogy ha ismerne, akkor akarna-e vagy sem. De amíg nem mondja azt, hogy nem, addig azt képzelem, hogy igen akarna.

És ha a dolog itt megreked, az sokkal rosszabb, mintha...

Tehát rosszabb, mintha megkaptam volna, megtörtént volna a csoda, és aztán valami oknál fogva mégis elveszítettem. Mondjuk nem tetszem neki vagy néhány tulajdonságomat nem tudja elviselni és ezért nem kellek neki... Ekkor ezt fel tudom fogni és megérteni, mégha fáj is. Kénytelen vagyok elfelejteni. Vagy ha ő más, mint hittem. Vagy ha hantapantált és van pl egy harmadik, akkor sose lássam, felejtős.

Az elvesztésben tehát vannak okok, tényszerű dolgok, amiket el kel fogadni. Ezáltal túl tudok lépni rajta.

A "meg sem kapom"-nál, ha nincsenek kimondva, hogy miért nem kapom meg, akkor egyszerűen képtelen vagyok túllépni rajta...

Egyszer 3 évig szerelmes voltam egy lányba de nem kaphattam meg :((

Másodszor halálosan beleszerettem egy lányba akivel jártam 3 hónapot és utána szakítottunk bizonyos okok miatt...

Elveszíteni ezerszer rosszabb valakit mint meg sem kapni...

Ha nem kapsz meg valakit nem tudod milyen jó dolgokban lett volna részetek de ha megkapsz valakit akkor nagyon hiányozni fognak bizonyos dolgok

Szex/közös fürdő/egymással alvás/fincsi csók/ filmnézés stb és a legroszabb,hogy az ezekkel járó testi gesztusok egy emléket hagynak benned amit soha nem fogsz tudni elfelejteni vagy csak nehezen tekintet/nevetés/tapintás/hülye pofák :)) Amiről csak ti ketten tudtok :((

Én most veszítettem el az igaz szerelmem és pokolibb érzés sokkal mint mikor szerettem valakit 3 évig aki nem lehetett az enyém :)