Vajon miért csinálunk úgy, mintha nem számítana?

Most nem azért, de idézz be egyetlenegy olyan hozzászólást, ahol azt írja bárki is, hogy EGYÁLTALÁN NEM számít?

Azért ne sarkítsunk már.

Mindenki egyetért abban, hogy a kémiának működnie kell ahhoz, hogy megtetsszen valaki.

De pl én már voltam úgy, hogy először egyáltalán nem tetszett a srác, aztán egyre többet beszélgettünk és mostmár tetszik. És az leginkább a stílusán múlott.

Szóval a legtöbb ember azt állítja, hogy NEM MINDEN a külső. Felőlem lehet akármilyen jó pasi az illető, ha mellette olyan a stílusa hogy elhányom magam tőle.

Sőt, általában az ilyenek, miután megszólalnak már nem is tetszenek.

Szóval de számít a külső, mert az alapján tetszik meg a másik elsőre, de ha utána olyan amilyen, akkor lehet akármilyen jó pasi, a normális nők elhajtják őket.

28/n

Ez az egesz eleve tul sarkosan van megfogalmazva: "csak a belso szamit", egyaltalan nem fontos a kulso", "mindenkinek van egy idealja". Ezek igy szamomra hatalmas kozhelynek tunnek...

A vonzalom a lenyeg, a szimpatia a lenyeg, az szamit, hogy az az adott ket ember egymasra tud-e hangolodni, jol erzik-e magukat egyutt, osszeer-e az o sajat vilaguk, hogy amikor talalkoznak, vagy egyutt vannak, van-e valami megfoghatatlan ero, ami akar mar az elso pillanattol (neha pedig csak kesobb) huzza oket egymashoz. Ebbol a szempontbol tok mindegy, hogy ki hogy nez ki, az a lenyeg, hogy egymast kiegeszitik-e.

Epp tegnap neztem egy interjut Torocsik Marival es arrol beszelt, hogy mi lehetett a Korhinta cimu film titka, miert hatott ennyi emberre es azt mondta, hogy azert, mert ritka pillanat az, amikor egy filmben ilyen erosen felcsendul a szerelem. Na, talan tenyleg ez a lenyeg az eletben is: az szamit, hogy a ket ember kozott felcsendul-e a szerelem, vagy sem es sokszor nehez megfogalmazni, hogy mitol csendul fel, de nem is igen hiszem, hogy kell ra magyarazatokat keresni.