Van itt olyan ember, akinek ilyen barátja van?

Nem csak ez számít, de a külsőd milyen? A "határozottság mániásoknak" üzenem (elsőnek), hogy nagyon sok extra határozatlan, ámde extra jó külsejű fiút látok együtt lányokkal nagyon sikeres kapcsolatban.

Igaz bár, hogy ők az "ellenpólussal" jönnek ki jól, ahol talán a lány a határozottabb, de hát, ez nem baj.

Mivel az ilyen lányok rendre kudarcot vallottak a túl irányító fiúkkal, "két dudás egy csárdában" helyzet volt.

Ezzel kapcsolatban az a megfigyelésem, hogy egyrészt nagyon nem egyforma minden nő!

Másrészt, kell, igen, nagyon kell, hogy a két fél némileg hasonló természetű legyen, egyes dolgokban.

De épp így az is, hogy ki tudják (más téren) egészíteni egymást.

Különben olvastam az előző kiírásodat is. És ott is rémesen pontatlan sztereotip válaszokat kaptál.

Például, hogy azt hitték, lány vagy, az első bekezdés után.

"Illedelmes vagyok, nagyon odafigyelek arra, hogy mást ne bántsak meg.. emellett érzelgős, amit adok, azt szeretem visszakapni a másiktól.. a hazugságot és a hülyének nézést utálom a legjobban.. ha valakit igazán megszeretek, akkor mindent megteszek annak érdekében, hogy a kedvében járjak és boldog legyen."

Ezek emberfüggű tulajdonságok, de aki szerint a lányok ilyenek átlagban, azoknak gratulálok az "emberismeretéhez"!

Utolsó: mert fiúban nem lehet érzelgős? És ezt nőként írom (és úgy, hogy én magam sem vagyok érzelgős, és nem is igénylem, de nincs is gondom azzal, ha érzelgősebb egy fiú- ne negatív módon legyen az, ennyi).

Nekem viszont már tele a hócipőm vele, miszerint e nő = "nyafka", hisztis, érzelgős.

A férfi meg ennek ellenkezője.

Mert egy normális nő szerintem nem ilyen, ahogyan egy normális férfi sem feltétlenül "sziklaszilárd".

Én amellett, hogy a lelkileg egyszerű, egyenes típusokat kedvelem (magam is ilyen vagyok), abszolút nem igénylem a "kemény férfi támaszt".

Na talán kár volt leírni, lehet, hogy félreérthető. :)

De lassan már odáig jutok, hogy ha egész véletlenül(!) egy nyafogós, érzékeny nővel találkozom, én is odamondom neki, hogy "legyél már Nő!" (Ne "kislány"). :))

Negatív módon érzelgős egyébként = túlérzékeny, hisztis, nyafogós. Az ilyen nem jó, egyik nemben sem.

De sajnos sok ilyen fiút ismertem már meg, ilyenkor általában még nekem kellett vigyázni rá, meg ne bántsam a pici lelkét.

Ennek ellentéte(?) a "kőkemény" határozott "macsó"- na, ebből sem kérek. Akinek mániája, hogy "férfi legyen", és ezt legfőképp úgy szeretné kimutatni, miszerint ő mennyire erős a nőhöz képest(!).

Ez sem kell, meg is szokták járni velem, mert általában azonnal versengeni akarnak. Én meg nem igazán szeretem sem azt, ha irányítani akarnak, sem azt, ha folyton mindenben felém akarnak kerekedni, vagy gyámolítanának. Nem kell, nincs rá szükségem.

Valahol a kettő között helyezkedik el a felnőtt emberi lény, aki társnak való. Nem akarja, hogy az "anyukája" legyek, és az "apukám" sem akar lenni.

(Csak, hogy érthető legyen mindenki számára az előbbi kommentem).

Persze, kinek hogy csapódik le a dolog, ki mit igényel a másiktól: én nem igénylem az érzelgősséget, igazából túlzottan finomkodni sem tudok senkivel, de épp így érzékeny sem vagyok, azt sem várom, hogy rám "vigyázzanak".

Utolsó: felőlem ne fajuljon, de ti csak fordítva tudtok gondolkozni. Én sem ezt szeretném.

De csak vagy/vagy van?

Ne haragudj, de (bár senkit sem akarok megvédeni) én nőként sem igénylem, hogy védelmezzenek. Lelkileg főleg nem! Sőt, bevallom neked, hogy régen még picit erősebbnek is tartottam lelkileg a nőket. Persze, a "felnőtt" nőket. :)

Ha meg már feltétlenül muszáj lenne választani valami miatt, hát még mindig inkább én gyámolítsak lelkileg valakit (bár az sem a legjobb eset), én legyek a "határozottabb", mint hogy rászoruljak ebben a másikra.

Ezt most ne úgy értsd, hogy nekem gyámoltalan fickó kell. Kiegyezek én boldogan az "egyenrangúsággal" a kérdésben, csak folyton ti akartok olyat, hogy az egyik vagy a másik "gyengébb" legyen. :)