Miért nem hiszem el, hogy van esélyem lányoknál, még ezek után sem?

Igaz csak fb-n, de egyre több lány jelzi mostanság, hogy helyes vagyok és bejövök neki. Van, aki folyton rámír, keres, de én nem érzek irántuk semmit. SE külsőre, se jellemre nem tudtam beléjük szeretni és igazából sokszor csak nyűgnek érzem, pedig mindig is erre vágytam, hogy végre valakinek bejöjjek. MIndig rondának tartottam magamat és most is így érzem, hiába vannak lányok, akiknek bejövök. Bár lehet élőben nem jönnék be nekik, mert a kép csalóka lehet. Nem vagyok boldog még mindig egy ronda srácnak érzem magam, ha kimegyek az utcára vagy úgy általában meg, amikor a tükörbe nézek. Nem is értem hogyan is tetszhetek ezeknek a lányoknak. Talán el sem hiszem legbelül. Félnék találkzni akármelyikkel is élőben, de szerencsére nem is élnek közel hozzám, szóval esélytelen a tali. Már szexpartnerem is lenne, de mégsem vagyok lelkes, félek, hogy rondának fog tartani, ha élőben meglát és nem akar majd velem szexelni vagy kigúnyol, kinevet a külsőm miatt. Én a vasággyal negyvenkilós srácok táborát erősítem, pedig nagyon szeretnék izmosodni, de csak nem megy. Az arcommal sem vagyok megelégedve, ronda vagyok és fura, nagy orrom van.

Nem merek próbálkozni lányoknál a városban, mert félek, hogy kinevetnének vagy elküldenének a fenébe. Haverom meg tök lazán megteszi, csak nézem és kapott elérhetőséget is. Igaz ő magas és jóképű szerintem. Én nulla vagyok hozzá képest.