Tényleg olyan nagy hülyeség az igazit keresni? Jobb leállni mással "nincs jobb" alapon?

Soha nem akartam tökéletes kapcsolatot,nem voltak baromi nagy elvárásaim sem.Hamar megtaltam az igazit szépen összecsiszolódtunk és szépen boldogan élünk,több mint 10éve.

Akinek magas elvárásai vannak azzal sincs gond szerintem,bár azt gondolom egy idő után mérlegelni kell.Barátnőm 10éve keresgél mert nem talál magának megfelelő partnert,ilyenkor azért magába kellene néznie az embernek szerintem.

Egy az egyben azt éltem át,amit Te,csak én 6 évet vártam.

Mindenki azzal jött,hogy áh,nagyon magasak az elvárásaim. És igazuk volt! De nem az történt,hogy én adtam alább,hanem inkább úgy mondanám,felfejlődtem az elvárásaimhoz. Inkább ismerkedtem óvatosan, barátkoztam,semhogy beleugorjak bármilyen bohóckodásba. És türelmes voltam,hiába zokogtam már sokszor,hogy a húszas éveim közepén csak "randizom" és kávézókban ülve hallgatok férfiakat,amint a munkájukról beszélnek. Nehezen nyitottam a férfiak felé,pedig alapjáraton egy barátságos,nagyszájú figura vagyok.

Viszont amint megértettem,hogy fel kell nőnöm az elvárásaimhoz,meglett az eredmény. Változott a kisugárzásom,ahogy magamra találtam, és inkább voltam türelmes... szerintem igenis érdemes ARRA az emberre várni,aki az IGAZI. Megtanultam,hogy ne hallgassak másokra: volt egy "ideálom",egy "álmom", türelmes voltam,sokat változtam és változtattam a szemléletmódomon (pl a külsőségekkel kapcsolatos elvárásaimból leadtam,nem volt egy bizonyos szemszín-hajszín-testalkat típus),és igenis törekedtem rá,hogy mielőtt valakivel kapcsolatba kezdek,megismerjem. Nem is tudom megszámolni,hány számcsere-kávé-telefonálgatás-csók - típusú dolgon mentem át heteken keresztül,míg egyszer csak ott volt Ő. Megismertem,megszerettem, és a mai napig együtt vagyunk,közös jövőt,kisbabát tervezünk. Ez volt a vágyam mindig,és megérte várni és jó irányba változni ezért! :)