Szerintetek miért ilyen határozatlanok a fiúk?

te is általánosítasz, más miért ne tehetné ez alapon.

Kérdésre válaszoljak:

Találj olyan fiút aki tényleg ismerkedni, barátkozni vagy többet is szeretne, és tetszel is neki. Ő biztos nem fog arra várni hogy mikor írsz, hanem ahogy meglátja hogy online vagy már jön is a levél.

Én is így vagyok pár lánnyal, de nálunk pont az van, hogy ők nem akarnak írni nekem, én erőltetem az egészet. De ha nem mondja meg hogy takarodjak, akkor ő baja.

„És nem kapcsolatról van szó hanem ismerkedésről még csak... És ott szerintem a fiunak k'ne erélyesbbnek lenni... És fogalmad sincs hogy én miket tennék meg a kapcsolatomért, ha lenne... El sem tudod képelni.”

Na mit tennél meg? Állítanád az elvárásokat mi? Csakhogy addig el is kéne jutni, de te még egy jó darabig nem fogsz, ha ilyen bagatell szarokon hisztizel.

„És nem esik le a karikagyőrüm mivel nincs.”

Ez csak egy matafora, ami a mondandóm lényegi részét adja. Nem kell szó szerint venni, de látom nem sikerült felfogni.

„De neked mennyibe telik írni... Ennyiből a csaj aki szimpi neked azt hiheti hogy lesz@rod, ha egyszer neked srác létedre nehezedre esik írni...”

Egy szóval nem mondtam, hogy nem írok soha egy sort sem. De mint azt előttem is páran leírták rendkívül zavaró tud lenni, ha kizárólag a srác ír, míg a csaj egy betűt sem gépel be, csak elvárásokat állít fel és örökké arra hivatkozik, hogy azért nem ír, mert akkor ribancnak nézik. Írtál egy keveset? És akkor mi van? Ez akkora teljesítmény?

„Fiuk igenis áljanak a sarkukra és nem azt elvárni hogy mi fussunk utánatok... Udvarlásról nem halottál még”

A férfi határozottság nem egyenértékű a gépeléssel. Persze mi fussunk utánatok igaz? Egy igazi férfi nem fut a nő után, hanem nagyívben leszarja, ha az ilyesmit vár el tőle és keres valaki mást. Nem vagy te különb nálam. Ha nem jövök be, mondd meg őszintén, ha bejövök, akkor szórakozz a jó édes anyáddal. Hallottam udvarlásról, ami azt sugallja, hogy a nő értékesebb a férfinél, akinek vért kell izzadnia egy kis figyelemért cserébe. A 19. század végéig talán még helyénvaló volt, amikor a nők nem dolgozhattak és semmijük sem volt és normálisan viselkedtek, de ma már annyira elavult, mint a gramofon, vagy a lovaskocsi.